Végső elkeseredésemben én is regisztráltam az egyik, ha nem a leghírhedtebb társkeresőre. Az oldalra, ami 2012. óta tiporja férfiak önérzetét. Az oldalra, ami mára inkább fogalommá vált. Az oldalra, ami egyébként egyáltalán nem is oldal, hanem egy app, bár számítógépen is használható a weboldalukon keresztül. Tinderes történetem következik két felvonásban.

Első körben összességében jellemzem az oldalt, az eredményeimet, meg úgy egyáltalán egy gyorstalpalót tartok azoknak, akiknek fogalmuk sincs, mi ez az egész. Az előző posztban említettem az OkCupid társkeresőt, amiről azt mondtam, tinderesítve lett. Ezt mondom az összes „rotálós” társkeresőre, tehát azokra, amiken képek alapján kell huzibálni párjelöltjeinket. Feldobja a profilképedet azoknak, akiket beállítasz, ők meg tetsző pofika esetén jobbra húznak, a taszító külső pedig egy balra húzást jelent. Csak annak tudsz írni, akivel kölcsönös a vonzalom, és így nagyjából le is tudtam a program jellemzését. Na most a helyzet az, hogy ez egy zseniális ötlet. Mármint irónia nélkül mondom: kreatív, egyszerű, kényelmes. Persze a koncepciónak van árnyoldala is, hiszen ezzel a 3 szóval kifejezi korunk mentalitásának negatív részét is; mindent a lehető leggyorsabban kell, sietni kell (mert az életünkből nincs hátra véletlen sem több évtized, ha nem jön közbe valami nagyon sajnálatos váratlan), rohanni kell, magunk se tudjuk, hova és minek, de semmire nem érünk rá, még arra sem, hogy egy ki-bebaszott, szájbakúrt, istenverte profilt elolvassunk. Arról pedig végképp ne is álmodozzunk ezekből kiindulva, hogy itt esélyt kapnak a belső értékek, hogy bárki időt szán arra, hogy megismerje a másikat - ha jól nézel ki (azaz férfiként csak ha eszméletlenül jól nézel ki), kellesz, ha nem, akkor húzz a picsába, senkinek nincs elég pazarolni való ideje egy olyan srácra, akitől nem vízesésként nedvesedik a bugyi. Ezerszer eldurrogtatott téma, hogy itt csak a legfelső 5-10-15%-nyi férfi fog labdába rúgni, de a helyzet az, hogy ez ijesztően, szomorúan valós.

Mondjuk ezzel technikailag nincs probléma, mert ez egy szexpartnerkereső volt az eredeti tervek szerint. Sőt, elvben még ma is az, de a kényelmes, felhasználóbarát mivoltából adódóan a magyar nép azonnal egy régi vágású társkeresővé változtatta elméletben. Legalábbis részben. Ennek a metamorfózisnak esett áldozatául többek közt a rendesen kitöltött profilok érája. A szó legszorosabb értelmében tízből... dehogy, inkább harmincból-negyvenből egy olyan női bemutatkozásos rubrikát látni, amelyik nem tök üres (2-3 egymás mellé beokádott emodzsitól számomra még mindig „tök üres” marad egy bio), de gondolom, férfiak részéről is így néz ki a szitu.

Photofeeler szerint én nem vagyok éppenséggel egy Adonisz. Amíg 20 kilóval vékonyabb voltam, képtől függően 4.5 és 5.5 pont köztinek értékeltek a korombeli nők. Nem túl jó, de erre mondják, hogy tök átlagos. Amióta meghíztam, ez a pontszám, írd és mondd, 3.1 és 4.2 közé zuhant. Ismerjük a „csak a magad miatt fogyj le” és a „vékonyan is ugyanannyi esélyed van, mint kövéren” c. mantrákat? Nem? Nem baj, megvan a véleményem ezekről az undorító, köpönyegforgató, álszent szélsőliberális kamuzásokról is, amiket le is fogok írni a jövőben. Na, akárhogyan is, ízelítőül álljon itt egy statisztika a tinderes élményeimről. Három alkalommal regisztráltam az alkalmazásban. Első alkalommal nem számoltam semmit, második alkalommal pontosan vezettem a lájkokat és az azok után gyűjtött párokat, harmadik alkalommal pedig nagyjából 1700 jobbra húzásból szerzett 3 pár után meguntam. A második próbálkozást a 2100. jobbra húzásomig írtam, ami szült 9 párt. Tehát összesítve, bár nem laboratóriumi kísérletekről beszélünk, de körülbelül 5200 jobbra húzás után lett kb. 25 párom.

Emésztgessük ezt. 5200-ból 25. Máshogy fogalmazva: ha én odamennék az utcán is nőkhöz, minden 208. csaj lenne hasonló esélyt adni - nem kapcsolatról beszélünk, hanem nem köp le köszönés után. Vagyis pontosítok: ez a szám vélhetően a sokszorosa lenne, tekintve, hogy az utcán nem minden nő független. Persze felmerül a kérdés, hogy kiket húztam én jobbra, mer' ugye csak a saját ligámban játsszak (erről is lesz poszt, nyugi). A válasz rövid: mindenkit. Állítólag a rendszer kiszűri, hogy ki az, aki mindenkit jobbra húz és robotnak nézi, így amikor kedvem és időm is volt, szépen kiválogattam, ki az, aki nem felel meg az első bejegyzésemben megénekelt, végtelenül alacsony elvárásaimnak. Ez többnyire külföldieket, dohányosokat meg instagörlöket jelentett, de bizton állíthatom, hogy bár nem számoltam, de alighanem a csajok 97%-át lájkoltam.

De ez amúgy tökre rendben van, hiszen egy szóval nem mondtam, hogy én minden nőnek kelleni akarok. Egyetlen nőt keresek, aki elfogad, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, akivel rajongunk egymásért, akivel mindent feladnánk a másikért. 25 párból csak akadt egy ilyen, nem? Hát, lássuk az eredményeket!

Nem számoltam pontosan, de legalább a fele nem válaszolt. Írtam pár nap után emlékeztetőül kedvesen egy vicces üzenetet, fejre álltam, zenés-táncos varietéműsor keretein belül jeleztem neki, hogy hahó, létezek én is!, de semmi. Volt olyan is, aki sértődöttségében unmatchelt, tehát végig aktív volt és nem azért nem válaszolt, mert annyira elfoglalt vagy mert nem nézi az appot. Legyen ez mondjuk 25-ből 10. További, ha jól emlékszem, 3 volt, akire írtam, majd ráfrissítettem az oldalra, és már el is tűnt, azonnal unmatchelt. Volt egy vérbeli ribanc, aki szó szerint elküldött a francba (valami olyasmivel, hogy „te jó ég, te ez a dumával voltál már sikeres?”). Volt kettő, akin utólag láttam meg, hogy cigizik, náluk én nyomtam rá a szétkapcsolásra. Most tartunk ott, hogy 9 lány maradt. És biztos, hogy nem számoltam jól és többen unmatcheltek, mert hogy 9 lánnyal én nem beszélgettem több mint fél év alatt, hát az bizony hétszentség. Egész pontosan hatot tudok megszámolni, szóval induljunk is ki ebből: hat lánnyal tudtam 3 szónál többet váltani. Na, akárhogyan is, jöjjenek a konkrétabb eredményeim, nem időrendi sorrendben.

Szép lány, picit husi, nagyon okos a bemutatkozása alapján. Na, hát pont róla nem feltételeztem volna, hogy egyszavas válaszokkal szúrja majd ki a szememet egy ilyen részletes bio után. Meguntam, én nem leszek bizony senkinek sem a bohóca. Magam töröltem a párok közül, ennyire izzadságszagú kommunikációm régen volt már. Maradt 5 lány.

A következő jelölt... hű, na hát nála tényleg nem értettem, mit akar tőlem. Ilyen gyönyörű szemeket nem láttam még, igényes, szép arcú, picit szintén husi, intelligensnek tűnő lány és nem is lakik végtelenül messze. Pár nap múlva eltűnt, nem válaszolt többé. Később egy másik társkeresőn szembe jött velem és kiderült, hogy nem is működött volna a dolog. Fél fejjel magasabb nálam, ami őt zavarta volna, ráadásul dohányzik, ami meg ugye engem zavart volna. Mondjuk a fene se tudja, van az a helyzet, amikor alkuképes vagyok... 4.

Kicsit távolabbi lakosunk a csodaszép vörös hajú csajszi, aki tök intelligensnek és emberinek tűnt, majd miután beszéltem neki a hobbimról, unmatchelt. Lányok, eddig nem arról volt szó, hogy az jó, ha a pasi rendelkezik egy olyan hobbival, amit nagyon szeret és amiből az önbizalmát szerzi? Vagy csak a sport jöhet szóba, természetesen az sem azért, mert az neki jó, hanem mert attól szép szálkás lesz? Mindenesetre ez egy hatalmas érvágás volt számomra, mert én kb. 20 perc után teljesen bele is estem az őszintesége és úgy en bloc a személyisége miatt. Hát akkor menjünk tovább, maradt 3 versenyzőnk.

Harmadik helyezettünk miatt rendesen összeomlottam. Szintén meglepően szép lányról beszélünk, visszahúzódó, aranyos cicás lány, de nagyon szűk szavú. Valahogy nem nézem ki belőle, hogy több vasat tartana tűzben, szerintem csak velem beszélgetett... már amennyire ezeket a 2 egymás mögé dobált szóból álló válaszokat annak lehetett nevezni. Néha megeredt a nyelve, de én már tudtam, hogy róla is lemondhatok. Soha nem keresett, ha nem írtam volna rá, szerintem a büdös életben nem keres meg magától. Háromszor vetettem fel neki a találkozás lehetőségét, mindháromszor visszautasította, meg neki korai, meg ez, meg az. Elég volt, rákérdeztem, van-e egyáltalán esélyem nála, lehet-e ebből több. És nagy nehezen, több mint két hét után kinyögte, hogy nem. Baszd. Meg. Akkor miért kell ezt két hétig húzni?! De legfőképpen: találkozás nélkül honnan a fenéből tudod, hogy nem lehet köztünk semmi?! Miért húztál jobbra te is, ha nem tetszek? Elképesztő amúgy az is, amikor a nők 0 perc beszélgetés után tudják, hogy nem engem keresnek, de ezt sem fogom fel épp ésszel.

Úgyhogy a Tinderrel is az a baj, mint az OkCupiddal: a koncepció remek, a felhasználóknak viszont nem lenne szabad csattogós lepkénél bonyolultabb dolgot a kezükbe adni, a legnagyobb hatalom pedig, amivel rendelkezniük szabad lenne, az az, hogy eldönthetik, mit kérnek a kínai gyorsétteremben. A nőknek iszonyatosan a plafonon vannak az igényeik, azoknak is, akiknek nincs mire. Hála az égnek elérte Hollywood és az alsógatya-propaganda a célját! Azt gondoltam, ha sehol máshol nem volt sikerem, akkor a Tinderen majd lesz már csak a nagy számok törvényéből adódóan is. Erre mi van? Még a maradék önbecsülésemet is a sárba tiporták. Nekem gyakorlatilag ezzel el is fogyott minden lehetőségem az ismerkedésre, mivel élőben ha tudnék, se akarnék próbálkozni, az összes netes platformot pedig ki is merítettem. Számolni azonban még mindig tudok, legalábbis a tízes számrendszer számjegyei még mennek. Nem véletlenül maradt ki az utolsó két jelentkezőnk. A nagy finálé hátra van, az elronthatatlant elrontom, a karma bosszút áll, illetve beáll egy végső törés az életemben, amióta nekem már aztán tényleg minden mindegy és amióta nem érdekel semmi.

FRISSÍTÉS (2019. 07. 04.)

Várjunk, eszembe jutott még két lány, csak a pontos és hiánytalan történetmesélés végett. Egyikük egy nem túl szép, kissé dagi, de okos és vicces lány lett volna, ha nem találja ki, hogy messze lakunk egymástól. Egy ekkora országban nem nevetséges a távkapcsolat kifejezés? Oké, a Duna tényleg egy határt képez a két országrész közt, elsősorban azért, mert Budapesten kívül alig 1-2 Duna-híd létezik és ez mind közúton, mind vasúton nagyban megnehezíti a közlekedést, de komolyan? Másfél óra vezetésbe vagy vonatozásba beledöglünk? Mikor lustult el ennyire a világ? A másik csajszi meg helybeli!!! lett volna, nem csúnya, de ingatlanosként állandóan elfoglalt. Aztán hogy ő ezért tűnt el néhány üzenetváltás után, vagy csak nem tetszettem neki, azt nem tudom, de később másik társkeresőn is belebotlottam - ugyanazon, mint ahol a szép szemű, nálam magasabb lányt viszontláttam...