A következő posztom nem valódi blogbejegyzés lesz. Ez csak egy statisztika a 2019-es netes társkeresésemről, amit bizonyos időközönként frissítek majd. Emellett némi infó a blog jövőjéről és egy kis betekintés abba, hogy hogyan zajlik a dagadt élete.

Akkor kezdjük ezzel: a fix csütörtöki 20:49-es publikálás egy darabig szünetel. Megszűnik a blogom? Meg a nagy szart, csak most egyelőre vannak fontosabb dolgok az életemben, illetve már az előző bejegyzés is nagyon izzadságszagúra sikerült, egyszerűen nem volt kedvem a megírásához. Ennek így nincs értelme, szóval innentől kezdve akkor lesz bejegyzés, amikor lesz. Nyilván ezt úgy írom, mintha ötnél több olvasóm lenne, de na.

Második téma, amiről beszélnék, az az előző posztom kiegészítése. Említettem ugye, hogy hárman felmondtunk egyszerre ennél a kizsigerelő, köpedelem cégnél, ami drága főnökünket megbántotta (egyem a kicsi adócsaló-rabszolgatartó szívecskéjét!). Ennek következménye az, hogy lehet, hogy nem várja meg, amíg a felmondási időnk lejár, hanem hamarabb tesz a helyünkre valakiket. Ez csak azért megjegyzendő, mert
1) az életben nem fog találni egyszerre három embert, aki erre a munkára vevő lesz, főleg úgy, hogy mi mindent kitálalunk majd a jelentkezőknek; illetve
2) egy petákom nincs gyakorlatilag, és most lehet, hogy egy havi bér kiesik a költségvetésemből.
Utóbbi csak azért gond, mert az autó se megy így át műszakin (kéziféket kell csináltatnom és a kuplungom is bármikor beszakadhat), ráadásul a sokat emlegetett, de megnevezni nem kívánt hobbimra se lesz pénzem. Pedig egy éve tervezem kábé azt a négynapos túrámat, de nem, nekem az élet azt se engedi meg, hogy végre kikapcsolódjak egy kicsit... Egyébként gondolkodok, hogy kellene a kereskedelemről egy bejegyzést írni, mert annyira hálátlan munka, hogy okulásképp a többi embernek talán érdekes lehetne.

Na, aztán a harmadik dolog. Emlékszünk még Lillára a tinderes bejegyzésből? Az előző rész tartalmából: ő volt az, aki teljesen tönkretett, és akit megkértem, hogy tiltson Facebookon. Hát, valamelyik nap kíváncsiságból ránéztem, hátha feloldotta a tiltást 8 hónap alatt... és beszarsz, megtette! Na most ezt nem tudom mire vélni. Ha fel akarja venni velem a kapcsolatot, akkor miért nem ír? Ha én írok neki, akkor stalkernek fogok tűnni (hiszen csak onnan tudhatom, hogy feloldott, ha csekkolgatom a profilját) - ami különben igaz is, mert valóban az vagyok, de na, ennyire feltűnően nem kéne. Nem lehetséges, hogy ez valami bug egyébként? Azóta felfüggesztettem a FB-os profilomat, amit pár hétre rá reaktiváltam, nem lehet, hogy a rendszer valahogy törölte a tiltásomat? A szomorú az, hogy bár hetente kerül elő az álmaimban, amikből felébredve azt kívánom, bár ne ébredtem volna fel soha, mégis, valahogy nem tudom elképzelni, hogy kommunikáljak vele önszántamból. Elment a kedvem, és félek is attól, hogy megint arra jutna, hogy távkapcsolatot (lol, Magyarországon ilyet mondani...) nem akar. Már persze ha felvennénk a kapcsolatot egymással, amit nem igazán tartok életszerűnek.

Szerk.: és bazmeg, nézegetem a profilját, erre mit látok? Szívecskézik egymás bejegyzéseit egy gyerekkel, aki -írd és mondd- tőle több mint 200 km-re lakik! Kitalálod, hogy néz ki? Igen, vékony, magas, bár nem túl jóképű, de tipikusan az a nyüzüge kis faszjankó, akin nem értem, mit esznek a nők. Nem biztos mondjuk, hogy bármi van köztük, mert ez már az a távolság különben is, amit én is túlzásnak érzek, de erre most mit mondjak? Nem kap el a gyűlölet és az irigység véletlen sem, az egyértelmű.

És akkor ahogy említettem: ismét elkezdtem társkeresőzni. Gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával vágok neki ennek az etapnak is, nem véletlenül. A játékszabályokról annyit, hogy keresési szűrőként a következőket használtam minden társkeresőn:

-155-172 centis magasság
-testalkatnak nem „nagyon kövér” (amit néhol teltkarcsú, néhol túlsúlyos, néhol duci néven neveznek - és ez nem egyenlő a molettel) és nem „sportos” (az ég óvjon meg a fitneszes csajoktól)
-dohányzás: legfeljebb alkalmanként, bár újabban kezdek ebből is engedni
-gyerek: legfeljebb ha nem vele él, de ugyanaz, mint a dohányzás
-távolság: lakóhelyem és 25-50 km-es körzete

Minden más kitöltetlen maradt, de ezen belül a továbbra is minimális, már részletezett igényeim alapján szelektáltam tovább. Magyarán innentől minden 10-ből 9 nő jutott tovább a rostán, nekik küldtem levelet. Többnyire akik kiestek, azok azok voltak, akik egy mondatot nem tudtak hibátlanul, vagy csak marginális pontatlansággal leírni. Egyébként el nem hinnétek, mennyi funkcionális félanalfabéta jár köztünk.

Írtam egy önironikus, humoros, egyértelműen egyedi bemutatkozást, képekként pedig picit retusált, picit régebbi fotókat pakoltam ki (szarból félig lerombolt, puritán várat építve). És akkor íme az eredmények kommentár nélkül. (Legutolsó frissítés: 2019. 09. 10.)

Frissítés: érkezett egy válasz!!! Egy nő hajlandó volt visszaírni!!! Leírni is elképesztő. Azt írta, nagyon egyedi volt a bemutatkozásom és a levelem is, érdekesnek és humorosnak talált azok alapján. Egy elképesztően szép, látszólag csendes fajta, nálam egyébként 2 évvel idősebb nő úgy 70 km-re odébbról. Mondtam, hogy a dohányzást akár el is tudom nézni, ha cserébe okos, szép, értelmes a csaj - az ő esetében el tudtam volna tekinteni ettől.

Na, aztán másodjára már nem válaszolt. Tetszett neki az írásom, a stílusom, megkeresett a facebookos elérhetőségemen, amit adtam neki (erre már lusta lenne a legtöbb nő)... majd miután keresztülment ezen a plusz körön, másodjára már nem írt. Akkor ez most amúgy mi?

A Tinder pedig megint kitett magáért. 7 páromból 3 azonnal unmatchelt, egyiküktől én váltam szét, 1 sosem válaszolt, 1 azután vált szét, ahogy ráírtam, a maradék 1 darab pedig egyszer válaszolt (vagy egy hét múlva kábé), majd soha többé.