Én nem ezt vettem észre. Nem lehetséges, hogy... ki sem merem mondani, de: nekem már megint hazudtak?

Ezer meg egy alkalommal vágták már a fejemhez (és biztosan másokéhoz is), hogy az a férfi, aki úgy gondolja, csak a külseje miatt nem talál olyan párt maga mellé, akivel kölcsönösen vonzónak látják egymást, az valamit nagyon rosszul csinál, mivel minden nőnek más tetszik. Tehát valakinek én is tetszek, aki nekem is bejön. Nem szabad a nőkre úgy tekinteni, mint egy nagy óriás massza-szörnyre, aminek egyetlen agya van, egyetlen gondolkodása, és aminek az egyik felén elhelyezkedő nők ugyanazt látják, mint akik mondjuk ennek a szörnynek a hipotetikus gyomrát alkotják. Jó, hozzá kell tenni, hogy nem pontosan ugyanígy fogalmaztak az észosztók, csak most nyomtam be egy kávét, ami kb. 5 percig felpörget, aztán csak a szívem akar kiugrani majd a helyéről, miközben én ugyanolyan fáradt-álmos maradok, mint előtte voltam.

Na, ezzel az elmélettel egyetlen probléma van: az, hogy hamis. Azaz... végül is látom benne a rációt, csak kissé sarkítva van megfogalmazva. Néhány apró kitételt ezúttal is elhallgatnak, akik ezzel érvelnek. Valahogy így hangozhat az elképzelés fél fokkal realisztikusabban: minden nőnek más tetszik azon férfiak közül, akik vagy szálkásak, vagy izmosak, vagy vékonyak, de ezen felül magasak is; a magasság kisebb súllyal bíráltatik el abban az esetben, ha a férfi vagy nagyon jó testű, vagy görög isteneket megszégyenítő arcú, de a jó test, a jó arc és a megfelelő magasság közül legalább kettőnek érvényesülnie kell. Csak ugye, mint a világtörténelem során már párszor erre volt példa: ez túl hosszú, fárasztó minden alkalommal leírni, meg ugye az áldozathibáztatás jobban jellemzi a mai, nyugati jellegű társadalmat, mint a valós problémamegoldás és az empatikus tanácsadás.

Voltál már fenn társkeresőn? Ha igen, akkor tudod, hogy nem kamuzok: minden nőnél ugyanazok a paraméterek vannak elvárásként megadva. Legalább 175 centi magasság, testalkatra átlagos vagy sportos (én még a kurva életben nem láttam egyetlen csajnál sem olyat, akinek az adatlapja alapján nem azonnali kizáró tényező a lepkefingnyi túlsúly is), arcra meg ugye nem lehet mit írni, de ugyanúgy megy a szelekció e tekintetben is a nemválaszok formájában. És, beszarsz, a Tonnadonna-szintű nők ugyanezeket a paramétereket adják meg kiszemelt kategóriának, mint az instagörlök! És akkor elő is venném az első költői kérdésemet: ha nekem állandóan az van mondva, hogy csak a saját kategóriámban keresgéljek (és ez a kategória szigorúan csak testalkatra vonatkozik), akkor a nőknek miért nem mondja ezt senki?

Említettem sokszor, hogy kereskedelemben dolgozok a felmondási időm lejártáig. Ez egy üzletsor, amin műszaki eladó vagyok. Egy másik üzletben van egy számomra gyönyörű kiscsaj. Derékig érő, nagyon szép szőkésbarna hajú, széles csípővel, szemüveges, arcra amolyan antiszoc művészlélek, vagy még inkább kocka. Igazából ha jól megnézzük, picit férfiasnak mondanám a vonásait, nem az a tipikus darázsderekú nő, és az arca is kissé erősebb. Én egy visszahúzódó ember vagyok; eskü van szerintem az introvertált embereknek egy olyan képességük, hogy már amolyan aura alapján megérzik, ha egy másik ember szintén introvertált. Nos én rajta azt láttam, hogy hozzám hasonló, visszahúzódó lány, ráadásul ahány férfi ismerősömet megkérdeztem, egyöntetűen azt mondták, nem a nagy átlag ideálja. Sokáig gondolkoztam, megszólítsam-e, mert tényleg nagyon tetszett és úgy éreztem, neki tuti nincs senkije és a visszajelzések alapján pont az a fajta, aki tetszhet másoknak is, de nem naponta kapja az ajánlatokat. Talán nem is hetente. Erre mi van? Műszak után látom, ahogy kézen fogva sétálnak a kanjával, aki, mondanom sem kell: ránézésre úgy 180 centi, babaarcú, borostás, szálkásan izmos díszpinty. Uh, szinte felüdülés látni, hogy ő nem pont ugyanúgy néz ki, mint aki után mindegyik nő sorban áll! (De. Pontosan ugyanolyan. Már ugye, ha valakinek nem lenne egyértelmű az iróniám. Mert egyébként el se hinnéd, milyen sokaknak nem sikerül az irónia, a szarkazmus és a valós kijelentések közti határvonalat felismerni.)

Tonnadonna? Hát, ő is megvan. A faszija egy magas, nem túl jóképű, de 5 kilónál több ballaszttal nem rendelkező fickó. Mondjuk ez csak két példa volt, lehet mondani, de tavaly annyira unatkoztam itt a boltban, hogy nagyjából egy héten keresztül írtam a hozzám betérő vagy a kirakat előtt elhaladó párocskák strukturális felépítését. A számok már nincsenek meg, de pontosan az jött ki, amire számítottunk. Összesen egy darab alacsony faszit láttam nővel, ők sem éppen az értelmiségből kerültek ki, túlsúlyos férfi pedig egyetlen alkalommal jelent meg nem nála is ezerszer dagadtabb nővel az oldalán. Aztán ők is elmesélték, hogy a férj sokáig sportolt, aztán lesérült és azóta felhagyott az edzéssel. Nem mintha ez engem olyan rohadt mód érdekelt volna különben, de legalább kiderült, hogy vélhetően ő is egy díszpinty volt megismerkedésükkor.

Kérdezném akkor ismét: hol az a nagy változatosság a nők ízlésének körében? Hol vannak azok a nők, akik ténylegesen a, tegyük fel, dagi pasikhoz vonzódnak, és nem csak kényszerből jópofiznak, leplezve, hogy savanyú a szőlő? Hol vannak azok a sztereotipikusan nyüzüge, szakmunkásbajszos geek gyerekek, akik a bombázó nőjükkel mennek a Balatonra? Meg is válaszolom egyből: sehol. Vagy ha az már változatosságnak számít, hogy az egyiknek a kék szem, másiknak a barna haj, harmadiknak meg mondjuk a kockás has helyett az izmos vádli tetszik a 175+ magas, szálkás vagy más módon, de mindenképpen izmos férfin, akkor elnézést kérek a tudatlanságomért.