Nem teljesen vág a blogom tematikájába a következő bejegyzésem, bár tulajdonképpen a saját házában mindenki maga írja a szabályokat. Egyszer említettem és megígértem, hogy lesz ebből a témából egy poszt, mert van miről írnom. Két év kereskedelmi dolgozói tapasztalattal a hátam mögött azt mondom, elegem van az emberekből. Van egy diplomám, aminek soha nem fogom hasznát venni, meg van egy teljességgel aszociális jellemem, amiből kifolyólag alapból nem szeretek emberekkel foglalkozni. Elhatároztam, hogy felsőfokú végzettség ide vagy oda, soha többé nem akarok olyan melót, amiben emberekkel kell bánnom. Vagy elmegyek furgonozni, vagy megcsinálom a kamionos jogsit, vagy diplomás gyári munkás leszek. Inkább járok három műszakban, minthogy panaszt kezeljek és emberekkel kommunikáljak. Na, a napi emózást letudva, ennek a korszaknak a lezárásaként egy körképet festek a vásárlókról és magáról a szakterületről.

1) Néhány gyakran elhangzó vevői kérdésre és reakcióra szeretnék válaszolni első körben - avagy mit mondanék, ha egyáltalán nem lenne semmi modorom és nagyon sok kedvem lenne további hisztit szítani.

Nincs olcsóbb? Azzal kezdtem a mondókámat, hogy ebben a termékkörben 7900 Ft-tól indulnak a szarjaink. Süket vagy, vagy csak hülye?

Adod-e olcsóbban? Igen, szeretnék egy vadidegen helyett több ezer forintot befizetni a kasszába, csak azért, mert szépen nézett rám, vagy mert (és ez a gyakoribb) irritálóan kunyizott.

Mi a vége? Amit látsz. Nem én vagyok a főnök, nem tudok engedni az árakból.
De hát mások is engednek az árakból! Akkor vedd meg ott.
Hívd fel a főnököt! Hagyjál már a faszságaiddal. Hívd fel te, ha akarod, de ne lepődj meg, ha rád vágja a telefont.
De ne csináld már, hát ez drága! Igen. Ez a termékkör ilyen. Vegyél inkább egy liter tejet, az kijön 180 Ft-ból.
De piacon olcsóbban megy! Meg a neten is ennyiért-annyiért láttam! Igen, a piacon le fognak húzni és nincs garancia, a webshop meg nem fizet rezsit, alkalmazottat, bérleti díjat, így tudja olcsón adni a cuccait, csakhogy ott meg nem tudod kézbe venni, megnézni, kipróbálni a cókmókot vásárlás előtt.
Akkor megveszem máshol, cső. Lol pont leszarom, nekem aztán hót mindegy, ugyanazt a pénzt kapom, ha az egész boltot eladom, meg ha egész nap össz-vissz elmegy egy 500 Ft-os kis szar. Csak akkor legalább ne tarts fel legközelebb. Szevasz.

Biztos nincs? A raktárban sincs? De hogy lehetsz ilyen hülye, ember?! Ha lenne, akkor kint lenne az eladótérben, illetve azt adnám oda, nem?

Valami olcsót, de jót szeretnék! Tipikus magyar mentalitás: minden kell, minden azonnal kell, de a pénzt rászánni már büdös.

Hát de ez karcos! Igen, komám. Használtat veszel, nem újat, mégis mire számítasz? (Ehhez kis adalék: olyan helyen dolgozok még kb. egy hónapig, ahol használt árut is kínálunk. A legtöbb ember viszont nem tudja, mit jelent az a szó, hogy használt, vagy pedig célzottan újat akar venni használt áron.)

Utóbbi négyet mondjuk elsütöttem már élesben, és a legnagyobb megdöbbenéssel néztek rám makákóék. Persze, mivel az eladó kiszolgálja őket, így ő a szolgájuk is. Nem. Nem fogja a seggedet kinyalni a bolti dolgozó, csak azért, mert te a nagybetűs Vásárló vagy. Sokan nem hajlandók elfogadni, hogy ez egy kölcsönös függőségi viszony: nyilván lehetsz egy seggfej az eladóval, viszont ő akkor azt fogja mondani, hogy húzz a jó kurva anyádba. Akár szó szerint is. Vagy csak nem szolgál ki. Lehet pattogni persze panaszkönyvvel, de még ha vissza is nézi a kamerát a főnök, ha te álltál bele az alkalmazottba, akkor annyi lesz a vége, hogy még a főnök is elküld a kékeresbe. Márpedig nem fogja visszanézni a kamerát, hacsak nem okozott neki az alkalmazott anyagi kárt és rendőr se jött ki. Másik alkalmazottat nehezebb találni, mint másik vevőt.

Itt vagy egész nap, ráérsz. Ez pedig a legvérlázítóbb mondatok egyike, amiket kereskedelemben dolgozónak lehet mondani. Egyrészről nem jókedvéből van ott az ember egész nap, másrészt ha ott van, nem azt jelenti, hogy nincs más dolga, mint a faszságaidat hallgatni, de még ha tényleg nincs is - hát akkor sem azért fizetik, hogy társalkodóként vagy pszichológusként funkcionáljon neked, csak mert te rohadtul ráérsz. Kérsz valamit, odaadom, kifizeted, adom a blokkot, elköszönsz, ennyi, esetleg segítek a számodra legalkalmasabb termék kiválasztásában. Mi ebben a bonyolult? Persze vannak kivételt képező esetek, amikor látszik, hogy mindkét félt érdekli a téma, meg szeret beszélgetni a boltos is, de ez nagyon ritka. Általában a hülyeségeiddel untatod és irritálod az embert, és ilyenkor bár nem mondja ki, mindennek elhord fejben, csak nagyságos úrnak-asszonynak nem. Légy jó fej, és menj a dolgodra, ha látod, hogy nem érdekli a másikat, amivel zaklatod és feltartod.

2) A következő fejezetben néhány vevői típusról ejtenék pár szót.

-a szakértő-
Mindent jobban tud, mint te. Ez lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, de ha valamit nem mondasz jól, vagy nem tökéletesen, esetleg nem a legelitistább sznob szakszót alkalmazod, megkérdezi, hogy miért vagy ott. Persze ha visszakérdezel, hogy miért nem megy a helyedre - ááá, hát ő sokkal jobb munkát végez sokkal több pénzért! Ő csak jelezni szeretné, hogy többet ér mint te, hiszen ért ahhoz, amihez te, meg még annál is többhöz. Az emberi viselkedéshez nem, de az más kérdés.

-az önjelölt jogalkotó-
Ő tisztában van a jogaival. Még azokkal is, amik nincsenek. Ő visszahozza két hét múlva is a terméket, ami nem tetszik neki. Garancia? Ott helyben, de azonnal! Hát komám, el kell, hogy keserítselek: soha senki nem fog cserélni neked helyszínen semmit. Mindenhol bevizsgáláshoz van kötve a jótállás, ne pattogj! Vedd vissza most rögtön, mert kötelességed! Jó, oké, és a blokk? Hát az nincs, mert nem adtál! Ne hazudj, ne akarj átbaszni! Egyetlen alkalmazott se fogja bejátszani azt, hogy nem ad blokkot garanciára alkalmas termékről, ne is kamuzz ilyet! De jó, megvan a blokk is, megvan a termék is... és a csomagolás? Hát azt kidobtam, de biztos tudtok szerezni másikat...
Itt mondom el akkor. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint nem kötelessége egyetlen boltnak sem visszavennie semmit, csak mert nem tetszik, vagy mert téves vásárlás történt (kivéve, ha netes rendelésről beszélünk, mert ott 14 nap a visszavásárlási kötelezettség intervalluma, illetve kivéve, ha félre lett tájékoztatva az ügyfél, tehát mondjuk az izzó nem 50, hanem csak 25 wattos). Az más kérdés, hogy kurva jó fej a legtöbb üzlet legtöbb főnöke és alkalmazottja, és ha látja, hogy tényleg nem kell neked a cucc, mert például az autódhoz nem ez a fajta hőgomba kell, a telefonod típusa nem egyezik az általad vitt tok típusával vagy mert a kislányodnak nem jó a rózsaszín farmer, akkor visszaveszi. De nem kötelessége! Visszavásárlás csak blokkal, garancia csak garijeggyel vagy blokkgaranciás termék esetén nyugtával lehetséges. Egyetlen eset van, amikor kötelező visszavenni a terméket: 3 napon belül jelentkező, vagy legalábbis 3 napon belül jelzett hiba esetén, ÚJ terméknél. Tehát ha használtat veszel, akkor sem kell visszavennie a köcsög eladónak 3 napon belül, mert szart adott el neked a rohadék, nem kell megfenyegetned őt!

-a meg nem nevezhető-
Csak a külsőségekre ad. Neki mindenből az kell, ami jól néz ki - de nem simán jól, hanem hibátlanul, és persze fillérekért. Használt nem kell neki, vagy csak ingyen. 500 forintért az anyját megbaszná, állandóan alkudozik, megpróbál átverni, majd abban a pillanatban, hogy rendőrt említesz, azt se tudja, hogy és hova meneküljön. Persze még az ajtóból átkot szór rád és az édesanyádat szidja... Nagy a pofája, úgy beszél veled, mint a kutyával, majd ha visszaszólsz neki, megígéri, hogy a parkolóban megvár. Ha nem szólsz neki vissza, csak valami nem tetszik neki, akkor is.

-az elveszett öreg-
Azt se tudja, hol van, mit csinál. Nem azért, mert szenilis, hanem mert bár a korából fakadó élettapasztalatát hangoztatja állandóan, azt se tudja, hogy kell egy önkiszolgáló kasszánál fizetni és egy nyomógombos, faék telefont nem tud használni. Nem azért, mert nem tudná megtanulni, hanem mert fél tőle, hiszen 1973-ban még nem voltak ilyen dolgok. Most azonban 2019 van. Ő pedig még mindig téli álmot alszik. Meg amúgy is lusta bármit megtanulni, és  itt inkább ezen van a hangsúly. Ő szereti eltúlozni a dolgokat. Nyilvánvalóan nem olyan fogékony az agya, mint egy 15 évesé, de ha egy minimális erőbefektetést is hajlandó lenne tenni, gond nélkül menne neki legalább pár alap dolog. Ha máshogy nem, felírva a lépéseket és addig gyakorolva, amíg nem megy - én 18 évesen kaptam életem első okostelefonját, és, beszarsz, én is felírtam pár lépést. Én is átestem azon a pillanaton, amikor valami az életemben első volt, és persze, hogy egy ilyen bonyolult technikát nem is fog senki sem azonnal ösztönszerűen kezelni - de ő nem hajlandó megpróbálni sem belerázódni. Fizetni egyébként nem nagyon szeret semmi segítségért, de ezt nem is nagyon várod el tőle. Nem árt senkinek, ő kedves, jó szándékú, és érted, hogy nagyon aranyos is tud lenni néha, de a harminckettedik perc után már elönti az agyadat a szar tőle.

-a parancsolgató öreg-
Az ő idejében még mindenki tisztelte a másikat és teljes erőbedobással végezte a munkáját. Ő tőled is elvárja, hogy mosolyogva beszélj vele, amikor ő csak annyit vág oda neked, hogy „két kávét” vagy „ehhez a telefonhoz tok”, illetve hogy még fel se kelj a székből, de már a kezében legyen a kívánt termék egy jedi trükkel odavonzva magadhoz azt. Ami egyébként nem fog tetszeni neki. Meg drága is. Meg ezek a mai fiatalok különben is. Lepakoltatja veled az egész pultot, hiszen ő válogatni szeretne. Kibontat veled mindent (egy szóval se jelezd neki, hogy legszívesebben seggbe rúgva zavarnád ki az ajtón), majd közli, hogy még megnézi máshol. Tőszavakban kommunikál, csak a felszólító módot ismeri, és a később említendő türelmetlen jegyeit is viseli általában. Opcionálisan még morog is valamit az orra alatt kifele menet. (Megjegyzem, az ilyen szerencsére nagyon, NAGYON ritka, az idősek 99,9%-a vagy az elveszettek közé tartozik, vagy tök normális.)

-a kíváncsi-
Mint a parancsolgató öreg, leszámítva, hogy ő általában nem parancsolgat és általában nem öreg. De ő mindent meg akar fogdosni, meg akar nézni, ki akar bontani. Mindent kibont kérdezés nélkül, az nem igazán érdekli, hogy a szakadt dobozos terméket nem akarja majd megvenni senki. Neki nem elég 3 példa a termékkörből, neki az összes kell. Konkrét ötlete egyébként nincs neki arról, hogy mit akar egyáltalán, ezért nézelődik. De nagyon erősen. Hogy mit néz? Maga se tudja. Talán minőségileg kifogásolható dolgokat keres? Talán csak még nem látott ilyet? Talán csak az idődet és az idegeidet húzza? Utóbbi mindenképp teljesül. Ja, és ő venni nem fog semmit, de tudja, hogy egy fasz, mert a végén azért elnézést kér, hogy kibontatta a cuccodat. És ilyenkor mit válaszolj? Persze mást nem mondhatsz, mint „ugyan, semmi gond”, függetlenül attól, hogy ez elkövetkező 20 percre megvan a feladatod. Csomagolás, pakolás, és a doboz ragasztgatása.

-a fukar-
Neki minden drága, mindenen alkudozik, majd mikor elmondod neki, hogy nem főnök vagy, nem engedhetsz, kimegy. Vagy baszogat, hogy hívd fel a főnököt. Mert neki az JÁR, hiszen ő a Kis Pista személyesen.

-a mindent tudni akaró-
„Csak szétnézek”. Ezzel akar kizökkenteni felkészültségedből. Elhiteti veled, hogy ő csak ott van, és te bedőlsz neki. Elkezded csinálni a dolgodat - munkával kapcsolatosat vagy sem, egyre megy. Amikor igazán belelendülnél, akkor viszont kibújik a szög a zsákból. Ő az első mondatával átvert. Amíg nézelődést színlelt, valójában felkészült, átgondolta, miket kérdezzen. Merthogy kérdezni akar. Nem is keveset. Két perc nem telik bele, de már a hetedik faszságára próbálsz válaszolni (csak próbálsz, mert egyrészt olyanokat kérdez, amikre még tán a gyártó se tudna válaszolni, másrészt meg se várja, hogy befejezd a mondókádat). Látszik rajta, hogy a leghalványabb fingja nincs arról, miről beszélsz, de ő még mélyebbre ássa magát. Talán szándékosan akar megizzasztani, tesztelve a tudásodat és főleg a türelmedet. Persze azt mondasz valójában, amit akarsz, mert nem érti úgysem. Ez az egyik fajta; a másik fajta tudja, mit kérdez, de olyan szintű szakértelmet vár el tőled, hogy csak pislogsz.

-az embert gépnek néző-
Főleg árufeltöltők és élelmiszerboltosok találkoznak ezzel a fajtával. Elvárják, hogy mondjuk az Auchan kertészeti osztályán dolgozó alkalmazott nemhogy a saját 1227 termékének minden egyes részletét, árát, származási helyét, berendelt darabszámát ismerje, hanem a szomszédos játékosztállyal is játssza el ugyanezt, de azért értsen a sült húsokhoz szánt fűszersókhoz is és azt is meg tudja mondani, milyen áruhitel-konstrukciók vannak a boltnál. Fel kellene fogni: az árufeltöltő NEM eladó, ő csak felpakolja a cuccot a polcra! Ugyanúgy egyébként az eladó sem feltétlenül szakértő.

-a türelmetlen-
Ha behúzódsz a hátsó területre, krákog, köhög, hogy jelezze: itt vagyok, de amit most felkrákogtam, felköhögtem, azt legszívesebben rád köpném. Hogy mersz elmenni akár szarni, akár inni, akár bármifélét pakolni, amikor ÉN!!! megtiszteltetek TÉGED azzal, hogy elébed álltam?! Ha esetleg elhúzódik az ügyintézés (az esetek túlnyomó többségében amúgy a vásárló döntésképtelenségéből adódóan), sóhajtozik, jajgat, mint akit az álmaitól és az életétől fosztanak meg, mert fel van tartva. Az nem jut eszébe, hogy esetleg visszajön másnap, vagy nem akkor jön, amikor tudvalevő, hogy jellemzően pont tömeg várható. Egész nyugodtan közbevág ügyintézésnél csak egy kérdésem lenne! felkiáltással.
-Elnézést! Csak azt szeretném kérdezni: van-e fütyfürüttyös kutykurutty?
-Öö... igen, van.
-Megnézhetném, milyen van? Addig szolgálja ki az előttem levőt természetesen.
De szerinted hogy a fütyfürüttyös kutykuruttyban szolgáljam ki az előtted levőt, te jó képességű, amikor neked keresem a szarjaidat, miközben én már foglalkozok vele, és már esélyes, hogy éppen mindkét kezem is foglalt? Ha épp mégse szól közbe, akkor is megpróbál bevágni az előtte levő elé, hiszen hát mi lenne fontosabb az ő dolgánál.

3) A kereskedelmi munkákról pár szó, és formái jellegeik szerint.

Bárhová is menj, a kereskedelem nem lesz egy kifizetődő munka. Anyagi és társadalmi megbecsülésről itt beszélni nem igazán lehet, vagy legfeljebb annak vonatkozásában, hogy ilyen itt NINCS. Láttál már olyat, hogy a boltban dolgozó fintorogva végzi a munkáját és látszik, hogy kasztráláson szívesebben lenne, mint a munkahelyen? Nem véletlenül. KKV és multi közt iszonyatos különbségek vannak - értsd: az egyik így szar, a másik úgy.

KKV-nál elfelejtheted az elszámolt túlóra, a heti 40 órás munkavégzés, a szabadság és a táppénz fogalmát. A háttérben az esetek túlnyomó többségében adócsalás és bejelentési csalás áll. Papíron te napi 8 órában vagy, a valóságban nyitástól zárásig (többnyire jó esetben ez 10, rossz esetben 12-14 órát jelent), heti 4-5 napban. Örülsz, ha megúszod heti 50 munkaóra alatt, és ezért cserébe kapsz nettó 150 körül. Ahol nagyobb értékekkel dolgozol, megeshet, hogy a hajmeresztő 200-at is hazaviszed (nemcsak vidéken, hanem mindenszebbmindenjobbegészmásvilágalehetőségekföldje Pesten is). Dolgoznod csak akkor kell persze, ha van vevőd, ha nincs, viszont van egy céges laptop korlátlan nettel, csak lógatod a lábadat. Cserébe legjobb lenne, ha haza se mennél, mert ez a kóceráj az igazi otthonod. Ja igen, ha kolléga lebetegszik vagy elmegy pihenni pár napot, felkészülhetsz lelkiekben jó előre, hogy 10-13 napot kell menned egyhuzamban 12 órában. Kolléga meg felkészülhet lelkiekben, hogy a pihenéssel vagy gyógyulással töltött napjaiért kerek 0 Ft üti a markát. Hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy a bérpapírodon túlóra helyett kivett, fizetett szabadságként fogják elszámolni azt, hogy te teljesen illegálisan sok munkaórát töltöttél a boltban. És a NAV csak tűr. És a dolgozó is csak tűr, mert vagy ez van protekció nélkül, vagy gyár, kortól, nemtől, végzettségtől függetlenül. Felszólalni nem mer senki, mert nyílt titok, ami megy, a rendőrség és a NAV is meg van kenve, te járnál rosszul, ha szólni mernél.

A multinál ellenben minden szabályos. Viszont dolgozni kell. Szaréhúgyé. A középvezetők rabszolgatartó kiskirályként élnek, utolsó senkiházi gané ember legtöbbjük, akik annyit se csinálnak, mint az előbb említett KKV-s bolti eladó, csak jóval kevesebb órában, jóval több pénzért. Mindeközben az eladótérben a dolgozón csattan az ostor, ha nincs kitöltve az áru, mert ember nincs és tízfelé kéne szakadnia, de ő a geci. Ja igen! Munkaerőhiány? Nos, olyan nincs. Dolgoztam multinál is, elmondom, hogy megy ez. Ahhoz, hogy egy osztály elmenjen, kell 3 ember: délelőttös, délutános, pihenős. Kisebb osztályokon esetleg kettő elegendő, de ha feltételezzük, hogy van mondjuk 10 osztály az áruházban, amiből ötre 2, ötre 3 ember kell, az 25 embert eredményez. Eddig stimmel a matek, ugye? Hát, ez a valóságban úgy fest, hogy 25 helyett van, teszem azt, 18 ember, amiből dolgozik egy adott hétköznapon például 14. És nem azért vannak ilyen kevesen, mert nem jönne senki. Amikor felmondtam ennél a meg nem nevezendő multinál, és fent voltam az irodában, láttam egy nagy stócnyi önéletrajzot. Kérdezem a felettesemet: megnézhetem őket? Kíváncsi voltam, kik jelentkeztek. Erre ilyet szól: persze, de azok már a selejtesek. Nem túlzok, szó szerint két ujjnyi vastag papírköteg állt az asztalon (tehát úgy 30-40 jelentkező élből nem kellett). Nagyon kevés emberrel akarnak menni a boltok, és így természetesen 1-1 emberre több osztály jut. Ki kell cibálnia egy műszak alatt 8 raklapot, meg akkor címkézzen, meg az olvasni és tájékozódni nem hajlandó életképtelen idiótákat igazítsa útba - és, meglepi!: nem bírja, nem győzi. Kapja a baszogatást műszak végén, hogy lehet ilyen ügyetlen, de persze segítség az már nem jár. Oldja meg. A fizetés? Nettó 120-140.

Csodálkozunk, ha a legtöbb bolti alkalmazott fintorog, a száját húzza, ha csinálnia kell valamit? Ilyen életkörülmények közt bármi meglepőt találunk ebben komolyan? Az amúgy is híresen pocsék magyar közhangulatnak odatesz még ez is. Mert, ahogyan mondtam: EZ a magyar valóság. EZ a magyar átlag. Nem az instás cicababák, nem a gyúrós-kokszos playboyok, nem az A5-ös Audi és nem az iPhone XS Max. A sparos kasszás, a telefonbolti eladó, az auchanos árufeltöltő az ősöreg Suzuki Swifttel és a hó végi nyomorgással - EZ a magyar valóság. EZ a magyar átlag.