A Tinder világáról kismillió cikk született már, teljességgel fölöslegesnek érzem egy teljes posztot szentelnem ennek a fertőnek a jellemzésére. Önálló, újszerűnek ható gondolatokkal nem tudnék szolgálni, a személyes tapasztalataimat pedig már megosztottam. Sokkal érdekesebbek azonban a tipikus női profilok, amelyekkel ott találkozhatunk, így ezekről készítettem egy a teljesség igénye nélkül írt lajstromot.

A szűkszavú
Ez a legelterjedtebb profiltípus. A bemutatkozás üres, vagy ha szerencséd van, 1-2 (többnyire teljességgel összefüggéstelen és véletlenszerűen kiválasztott) emodzsi díszeleg a bio rovatban. És akkor persze írj valami frappánsat és személyre szabottat neki, ne legyél egy a sok közül.

A dohányos
A cigaretta legalább egy képén jól látható helyen szerepel. Egyrészről ez jó, mert legalább tudja a másik fél, hogy dohányzik a csaj, másrészről viszont egyfajta státuszszimbólumként hat ez a dolog. Nem tudok nem arra asszociálni, hogy ő ezzel akar felnőttnek tűnni (amire egy felnőttnek nem tudom, mi szüksége van egyébként). Mert ugye nem a kép sarkában helyezkedik el egy doboz cigi, hanem a fotón ő éppen rágyújt, vagy a kezében van.

Az utazó
Minden képén tengerparton, szoborral, vagy pálmafákkal pózol. Többnyire egybeesik ennek a típusnak a látványvilága az újgazdagokéval, és opcionálisan van egy negyedik kép is, ami történetesen egy étteremben készült, de az is tuti, hogy mindegyik fotón olyan ruhákat hord alanyunk, amiről még a hozzám hasonló szak-nem-értők is egyből megállapítják, hogy van mit a tejbe aprítani. Huszonévesen honnan van valakinek ekkora vagyona? Kemény munka, tanulás árán, kitartóan felkutatott lehetőségeket kihasználva - ja, ennek a kategóriának nagyjából az 1%-ára illik is ez a bemutatás. A maradék apuci-anyuci pénzén járja be a földkerekséget, vagy esetleg tényleg dolgozik és jól keres, csak éppen szintén a befolyásos szülők kapcsolatainak és az őt születésétől kezdve körülvevő vagyonnak köszönhetően.
És persze van egy második (harmadik?) réteg is. Ők azok, akiknek valójában egy vasuk nincsen, de valahogyan mégis megjátsszák ezt az újgazdagpicsa-szerepet. Leheletfinom utalás is ez egyben a részükről arra vonatkozóan, hogy nekik a vagyon a mindenük, és habár nekik csak látszólag megy jól a szekér, tőled mégis elvárják, hogy a fotók a valóságot tükrözzék. Ismerek egyébként egy ilyet személyesen is. Fodrásztanonc csaj, Audival, csillogó-villogó iPhone X-szel, olyan ruhákkal, amikre még a jobban kereső nők is csak csorgó nyállal lesnek a Cosmopolitanben. Viselkedése és stílusa is hozza ezt a sztereotipikus imázst - mert hát tényleg olyan szinten sztereotipikus, hogy ha szándékosan találnám ki a példát, akkor sem lenne ennyire hiteles. Képek és viselkedés alapján én simán elhittem róla, hogy még a tapétájáról is Deák Ferenc arcképe tekint le száz meg ezer példányban. Aztán kaptam a fülest: hősnőnk édesapja elhunyt még évekkel ezelőtt. Tőle örökölt tizenmillió forintot és egy Audi A-akarhanyast. És ezt a hatalmas összeget ő elbulikázta, elutazgatta, és most ott tart, hogy egy fityingje nem maradt, és annyira hozzászokott a küzdelem nélküli jóléthez, hogy az iskolát is ott akarja hagyni. A faszija tartja el, de legalább van a srácban annyi, hogy a fix punciért nem adja fel az életét, és megmondta neki, hogy vagy X hónapja van munkát találni, vagy folytatnia kell a sulit, vagy pedig elválnak útjaik. Na, eltértem a témától, de a példa kellett.

A sportoló
Minden fotóján egyértelműen látszik, hogy ő sportol. Amivel nincs gond. Egy hobbija jó az embernek, ha van, szóval például ha az egyik képen futóversenyen van lefényképezve, az tök jó. Szereti csinálni, elért valamit a hobbijában, ez mindenképpen pozitív. Egyetlen dolog különbözteti meg a sportolókat teszem azt a gitárosoktól, az autóbolondoktól, a cicarajongóktól vagy a könyvmolyoktól: ők a Biotech- és Update-szponzorációt sejtető képeikkel nem azt akarják sugallni, hogy lételemük a mozgás. Ők azt mutatják ezzel, hogy nekik a nagy átlag véleménye szerint jó testük van, és bizony akkor neked is legyen jó tested. Remélem, érződik az utazóval való párhuzam. Kifelé mutatják azt, amit elvárnak, és amit elvárnak, az kizárólagosan külsőségekben kulminálódik. Jó persze kurva nehéz belső tulajdonságokat fényképen megörökíteni, de szerintem átjön az, amit sugallni szeretnék.

A társas lény
Buliban, baráti társaságban, széles mosollyal, emberek közt kerülnek lencsevégre következő skatulyánk elemei. Általában valami flegma bemutatkozás található orcafotójuk alatt (már ha ugye van), és ők pedig azt sugallják, hogy ők kiterjedt szociális hálóval rendelkező egyénekre vadásznak. Meg az esetek többségében részben az utazók vonásait is viselik.

Az átlagos
Hohó, na vééégre! Valaki, aki elérhető, akiről nem süt kilométerekről, hogy egy visszataszító perszóna, akire ránézel és azt mondod: tök semleges; ő kell. A probléma az átlagos nőkkel az, hogy az interneten ők sem érzik magukat átlagosnak. A legjobb alatt nem állnak meg, kompromisszumra nem képesek ők sem. Ők is megérezték a vér szagát, a falkába bekérték magukat. Bár nem mutatják, de az ő agyukat is elöntötte a jó testre, a jó anyagi helyzetre és a jó társadalmi rangra való igény (mármint természetesen nem maguk felé, áááh! ilyet gondolni is bűnös dolog), és mivel van miből választani, így úgy érzik, megtehetik. És a szomorú, hogy tényleg be is jön nekik a lottó. Férfiként ugyanez a megmásíthatatlan magány ígéretét hozza magával.

A kövér
Meglepően ritka egyébként ez a típus. Mint elmondtam már sokszor, én sem vagyok épp pehelysúlyú és nem is férfiasan vagyok dagadt, szóval nemcsak nem lenne jogom azt mondani, hogy hozzám hasonló súlyú nő nem érdekel, de nem is tenném, mert amúgy inkább legyen rajta +10 kiló, mint -10 (Lilla is egyébként igencsak pluszos volt, mint ahogyan Brigi és a tinderes bejegyzésemben sorolt csajok többsége is). De nem is ez a lényeg most, hanem az, hogy a kövér pontosan ugyanúgy gondolkozik, mint az átlagos. Mivel itt van miből válogatni, így ő is válogat. Ha véletlen párba állnátok, válaszról legjobb esetben csak álmodhatsz. Csak hát az a valóság, hogy ők viszont jóval kisebb eséllyel fognak nyerni az előbb említett lottón. Nekik a macska marad - meg persze az egójuk, amiből leadni nem voltak képesek.

Valószínűsíthető különben, hogy a férfi párjai is megvannak az itt sorolt archetípusoknak, meg persze az is egyértelmű, hogy nem mindenki került fel a listára. Egyfajta lezárása volt tinderes próbálkozásaimnak ez az írás, egyúttal viszont egy nagyszerű, a társadalmunk züllöttségéről készült pillanatképnek tartom.