"...már nem akarok görcsösen párt találni"

Ez mindenképpen pozitívum.

"...de valahogy már nem tudok ugyanúgy állni az ellenkező nemhez, mint korábban"

Ez viszont negatívum. Remélem nem marad így végleg, mert akkor rápacsáltál.

"Hogy mit jelent, hogy nőként kezelni valakit,"

Részben, azt (is) hogy észreveszed, és respektálod nőiességét, szexuális lényként viszonyulsz hozzá, persze finoman, nem durván. Főleg ha tetszik.

Fordítva: nekem több ízben mondták egymást nem ismerő nők, időben és térben is távol egymástól, hogy "Rendes EMBER vagyok". Embernek neveztek, úgy is néztek rám. Embernek. Nem férfinak.

Többnyire azt tekintjük nőiesnek aki (szexuálisan) vonzó, nyilván a nők szemszögéből is ez az igazság ha férfiakról beszélnek. Az ember kifejezés semleges. Annyiban negatív, hogy nem vonzó. De legalább nem sértő. finom célzás, hogy nem jön be a másik.

Egy érdekes beszélgetés a lány barátommal:

Én: Ki a férfi? Kit nevezhetünk férfinak?
Ő: Aki szexuális életet él, dolgozik, talpraesett, önellátó.
Én: Akkor hogy van az, hogy ha egy adott ember megfelel ezeknek a kritériumoknak, az egyik nő szemében ő férfi, a másikéban pedig nem?
Ő:Nem akarok erről beszélni.

Az a férfi aki tetszik nekik. Ennyi.

Bejegyzés: Évi 3.

Próba komment.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

ma7.sk/tollhegyen/hova-tuntek-a-ferfiak

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@Incel Percek: "Az események láncolata, az érzelmi kiégés, a valósággal szembeni közöny szinte mindenkinél megegyezik."

Persze, hiszen ez az objektív valóság. Sokan tagadják, mind azt, hogy objektív lenne, mind azt, hogy valóság. Pedig sajnos így van, ez az igazság.

Lídia is dettó ilyen. Ez ember specifikus dolog, nemcsak a férfiakra vonatkozik.

Nős öcsém is szarul látja helyzetem okát. Mint minden kívülálló.

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

@lucius01
Írtam kommentet a két blogodon, inkább azokon válaszoltam. Ja meg láttam, hogy küldtél üzenetet is itt, amivel annyi a baj, hogy elvileg csak emailre jön, a bloghoz tartozó címet pedig (hatalmas meglepetésre!) nem használom sehol, figyelni se szoktam, csak tök véletlen, unalomból léptem be.

@Hemi12
Na, király, kb. pont karácsony környékén tűntem el! :D Láttam a blogodat, de olvasgatni még nem nagyon volt időm és alkalmam-lehetőségem. Céges buszon meg munkahelyen inkább nem olvasgatok ilyen tartalmakat, szerintem nem kell ecsetelnem ennek a miértjeit.

Koppintani? Na most itt ez azért lehetetlen, mert ha megfigyeled, az ebben a témában írók túlnyomó többsége ugyanazokat a gondolatokat fogalmazza meg egymástól teljesen függetlenül. Hogy most ezt általános igazságok, tényfeltáró oktatás vagy személyes emlékek formájában írja le, az már másodrangú. Az események láncolata, az érzelmi kiégés, a valósággal szembeni közöny szinte mindenkinél megegyezik. Vészmadár kivétel, na de persze, hogy kivétel, hiszen ő nem incel. De az ő gondolataiban is megjelenek a közös motívumok, mindössze egyetlen eltéréssel: ő ember tudott maradni. Nem egy érzelmek nélküli, kiégett ösztönlény, aki semmiben nem leli már örömét. Sőt ő inkább egy Chadlite, még ha nem is vallja be.

Hmm, úgy beszélek rólad, Vészmadár, mintha ezeket nem olvashatnád, de nem mondtam semmi sértőt szerintem. Remélem. :D

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

Mivel soha nem az számított, hogy mit mond valaki, hanem a beszélő személye, ezért mégha mi "görcsösek" is vagyunk nem számít.

1 - ha bejössz a nőnek, akar téged így is, úgy is

2 - ha nem tetszel neki, leszar így is, úgy is

Az azért megfordult a fejemben, hogy volt-e olyan nő az uccsó 18 évben (2002 óta) akinek valamennyire (legalább minimálisan) kellettem volna, de a "görcsösségem" a távolságtartásom miatt "letett rólam".

Illetve, hogy kimutatják-e, (kimutatták-e) hogy van-e, volt-e esélyem. Ha kimutatták, miért nem láttam? (mert nem emlékszem, hogy lett volna ilyen. )

Voltak lány barátaim, (friendzone) akik (egymást nem ismerve!) kérdezték miért nincs senkim. Ez is gondolkodóba ejtett. Vagy buták, vagy provokáltak. Vagy... lehet hogy a "görcsösség" az ok, és nem is annyira a nem jó külső?? Vagy a nők ennyire nincsenek tisztában saját magukkal, és választási mechanizmusaikkal?

Most pénteken 1 lány ismerősöm azt mondta, nincs önbizalmam, s ez az oka, hogy nincs senkim. Más kérdés, hogy honnan lenne önbizalmam?

A dolgok itt már zavarosak, ugyanis a végeredménynek (ti. hogy a kutyának sem kellek) több oka is lehet. De melyik az igazi ok? Az introvertáltság? A csetlés-botlás? A nem jó külső? Az önbizalom hiány? Vagy ezek összege?

A jó megfigyelő képességem sem segít az ok feltárásában, mert hiába látom, hogy semmibe vesznek, ami tény, de nem lehet tudni az okot.

Kicsit meginogtam. Lehet, hogy nem feltétlen a külsőmmel van a baj? (vagy nem csak azzal?)

Évekkel ezelőtt a lány unokatesóm azt mondta "rossz a kisugárzásom". Igaz, akkor még tartott a depis korszakom.

1999 és 2002 között volt két és fél barátnőm. (hogy miért fél, az egy külön téma)

1 - Valami történt 2002 után, ami láthatatlanná tett, hiszen korábban 2,5 lánnyal volt párkapcsolatom. Szex, minden, tehát nem én képzeltem, hogy járunk.

2 - A depim 2006-től 2016-ig tartott. Akkor ez lenne az ok? De ez okozat, mert azért jött a depresszió, mert senkinek nem kellettem.

3 - Ördögi kör. De mi indította be? És mi bizonyítja az ördögi kört?

Tesóm mondott még egy nagyon durva dolgot, ami hatalmas csapást mért (már ha igaz a közlése) arra az eszmémre, hogy a külsőm az oka, hogy nem kellek a nőknek.

A nők nem mondják meg soha a valódi okot. Többnyire csúsztatnak, ferdítenek.

Véleményem szerint, mind a négyünkben van valami közös vonás, ami ugyanarra a sorsra juttatott (és tart) minket. De mi a vér az? A külső?

Meginogtam.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@Hemi12: " Kíváncsi vagyok egyébként, hogy hány százaléka hozzánk hasonló az embereknek."

Sokkal több mint gondolnád, és egyre csak növekszik a számuk. Néhány éve olvastam egy hivatalos statisztikát, mely szerint 40% a szinglik aránya a társadalomban. Majdnem a fele !

Tegnap előtt volt egy érdekes beszélgetésem a nős öcsémmel. Szerinte az a bajom, hogy görcsös vagyok, és ezt látják a nők. Utaltam rá, hogy korábban mondta, én a középkategória alja vagyok külsőre.

Görcsölök? Az esélytelenek nyugalma van rajtam ezer éve. Eleve nem közeledek "úgy" a nőkhöz, miféle görcs akkor?

Távolságtartó vagyok. De ez nem hátrány, mivel ez okozat és nem ok. (tesóm is összekeverte)

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@Incel Percek:
Helló! :D
Fura ez, mert nem vagyok annyira új, karácsony előtt óta olvaslak. :)
És kiolvastam a blogod, szóval egy ideig napi program voltál, így nem is tűnt fel, hogy még nem találkoztunk nagyon real time-ban.
Amúgy nekem is van blogom, ha érdekel.

ja, Vész megnehezíti az írást, mert mindig végig kell pörgetnem a blogját gondolatban, nehogy olyat írjak, amit már leÍrt.
Szerencsére te inkább az életedről és az érzéseidről írsz, de neked is vannak általános gondolataid, amiket remélem nem koppintok le.
Ha igen, akkor bocsi, néha a saját írásaimat is elfelejtem, szóval nem plagizálok, csak felejtek. :D

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

@Vészmadár.:
Én is így érzek.
Bár én kakukktojás vagyok, mert a nevemet is lehet tudni és amúgy sem titkolok el senki elől semmit, kivéve azokat a dolgokat, amiket nem lehet leírni ide sem, mert esetleg megüthetném miatta a bokámat.
De szerencsére az én barátaimnak mindent el lehet mondani, a legurvább, legcikibb dolgokat is.
Csak éppen nem értik meg, mivel leszarják, és sohasem élték át személyesen.
Egyszerűen nincs bennük együttérzés, bár segítenek, amennyire tudnak.
De ti megértitek és tapasztaltátok azt, amit én is, és ez fantasztikus érzés valóban.
Meg nyilván élőben az ember nehezebben tud megnyílni, valahogy a szavak nem úgy jönnek, ahogy kéne.
Kíváncsi vagyok egyébként, hogy hány százaléka hozzánk hasonló az embereknek.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@Incel Percek:
Én úgy gondolom, hogy nincs gáz hobbi igazán.
Vannak szerintem gázabbak, de alapvetően számomra az a gáz, ha valakinek nincs hobbija.
Egy nő esetében is nálam az teljesen megöli a nemi vágyat, ha valakinek nincs hobbija.
Akkor tulajdonképpen lelke nincs.
Persze kivéve, ha a munkája a hobbija, nyilván ez egy versenyzőnél, fotósnál, vagy színésznél legtöbbször így van.
De a tesco pénztárosság nem hobbi.

Gázabb hobbikat én is csináltam, amég kisebb voltam.
Például nagyon szerettem a modellvonatokat.kiskoromban, a modellrepülőket pedig még most is. :D
állítom egébként, hogy a modellrepülőzés menő.
Senki más szerint nem, de én így gonolom! :D
Azért nem mindegy, hogy mit sportolsz.
Kézilabdásként, gerelyhajítóként vagy futóként azért nem vagy menőbb, mint bárki.
A street workout, foci, vízilabda, tornászás azért lényegesen szexibbek, de az is csak akkor, ha látványosan tudod őket csinálni, vagy profi szinten űzöd.
A vezetés amúgy nem is gáz például.
Ha úgy tálalod, hogy túrázol, vezetsz és fotózol, még menő is vagy.
Nincs gáz tuiajdonság, csak túl kevés kamuzás! ;)
Ja, most az aktuális gáz hobbim a lovaglás. :P

Sok a pszichopata nő egyébként, de ez tényleg durva!
Melyik férfinak lenne bátorsága ráírni az exe szüleire?
Nekem biztosan nem!
Én egyre inkább félek a nőktől, mivel kezdek rájönni, hogy sokkal, de sokkal gátlástalanabbak, mint a férfiak.
És nem attól kell félni, aki sokkal képzettebb és erősebb nálad, hanem attól, aki elég gátlástalan, hogy valóban kárt okozzon benned.
Nem az a veszélyes, aki meg tudna ölni, hanem aki meg is próbálja.

Látod, mondtam, hogy csak válogatniuk kell!
Most a szokásosnál is gyorsabban igazolt az élet.
Amúgy honann veszed, hogy vannak jelentkezők nála?

A legtöbb nő aszex és csak eszközként használja a szexet.
Amúgy így sokkal több hatalmat tud gyakorolni.
Soha nem az tud jól használni valamit, aki lelkes, hanem aki higgadt és érzelemmentes.
Én nem őrülnék meg, ha nem lenne munka, szerencsére nem is kell sokat dolgoznom.
Inkább kevés pénzem és sok szabadidőm legyen.
Én azokat sajnálom, akik nem választhatnak.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

"kb. teljes érzéktelenség lett rajtam úrrá, se jót, se rosszat nem tudok érezni. Vágyaim, akarataim nincsenek. Már az elfojtott, tehetetlen düh is elszállt belőlem."

"Lídiává" váltál.

Sajnos helyzetünknek ez a következménye. Okozata.

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

Nyertem? Hát, mit mondjak. Egy érzelmek és vonzódás nélküli kapcsolat nem nagy győzelem. Persze tudom, hogy ez már nagy szó számunkra, de a legszomorúbb az egészben, hogy itt a vonzalom nem a külsőn, hanem a belsőn múlt. Még rosszabb, mint amikor ránézel egy emberre és azt mondod, hogy menthetetlenül néz ki.

Egyébként látom, hogy érkezett ide is pár komment, meg változott is pár dolog, például Hemi, a te képedben lett egy "új" olvasóm (üdv!), te pedig, Lucius, látom, indítottál blogot. Hmm, az az igazság, a munkahely is lefoglalt, Évi is, meg voltak itt más dolgok is, amik miatt ingerem sem volt arra, hogy írjak, vagy hogy egyáltalán felnézzek ide. Mondom, kb. teljes érzéktelenség lett rajtam úrrá, se jót, se rosszat nem tudok érezni. Vágyaim, akarataim nincsenek. Már az elfojtott, tehetetlen düh is elszállt belőlem. Megszűntem emberi lénynek lenni, mondjuk így - és persze így a blogommal szemben is elvesztettem az érdeklődésemet. Most egy kicsit kezdek észhez térni, talán megint lesz néhány téma, de ugyan miért írjam le azt ezer meg egy alkalommal is, amit elsősorban Vészmadár nálam sokkal frappánsabban leír?

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

Évit nem sikerült megfejtenem. A saját bevallása szerint ő kb. aszexuális volt. Van tapasztalata, de csak rossz, soha nem vágyott ezelőtt a szexre, ahogy mondja. Nem hiszem, hogy ez tette tönkre. Lehet, hogy papája halála? Na de azelőtt és azóta is volt barátja. Nem, én tényleg arra tudok gondolni csak, hogy mivel ő majdnem soha nem ment el dolgozni, otthon belebolondult a semmittevésbe. Én sem vagyok éppen a munka hőse, és hiába vérlázító a négy műszak, mégis, amikor nem volt munkám, nem tudtam mit kezdeni magammal. Persze ha alám lenne tolva minden, és csak el kellene költenem a pénzt, akkor egy szavam nem lenne, de úgy is tud ingerszegény lenni egy élet. Én bele tudnék őrülni.

De nem, szerintem nem kell túlmisztifikálni a dolgot. Egyszerűen annyi történt, hogy szólt neki a szervezete, hogy na akkor most. "Te MOST fogsz összehozni egy gyereket. Mert ugyanis ha most nem, akkor lehet, hogy pár év múlva biológiailag sem leszel rá képes. Vagy azért, mert a szervezeted ilyen, vagy teljesen tönkreteszed magadat addigra a dilibogyóiddal, vagy mert a nagymamájának fognak nézni a gyereked osztálytársai." Ő pedig kétségbeesetten, az utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálkozott. És én ezt meg is értem, át is érzem és konkrétan át is éltem hasonlót. Mint talán mindannyian, akik itt beszélünk. De ezt ilyen szinten nem lehet elviselni. A szeretetre fogni az uralkodási vágyat és a zsarnokoskodást, a parancsolgatást... nem, ez nem működik.

Természetesen nem fogom játszani a szentet. Ha ő egy 8/10-es jónő lenne, akkor azt mondom, hogy oké, leszek papucs... mondjuk egy hónapig vagy kettőig, mert hosszú távon nem fogom punciért eladni a lelkemet. De így nem éreztem azt, hogy ennek bármi értelme van. A kapcsolat szexuális részéről is születni fog majd egy bejegyzés egyébként, az is megér egy misét.

Ja, spoilerezek: anyámat zaklatja a szakításunk óta Facebookon (!!!), akinek megállás nélkül nyarvog, hogy mennyire fáj neki, meg mennyire tönkretettem, meg mennyire szeretett engem. Anyámat, akinek az anyukája (a már említett nagymamám) nemrégiben hunyt el, természetesen meg se hallgatja, hátha van neki is baja - itt csak neki lehet fájdalma. Dettó ugyanezt játszotta velem is, de hogy valakinek az édesanyjára ráír, na az már túlmegy egy határon szerintem. Ez már nemcsak a pszichopátia határain van - már rég átment rajta. Egyébként mindent elmond az, hogy Évikét azóta, ahogy anyámnak leadta a drótot, megkörnyékezte üzenetben 3 vagy 4 faszi egyetlen hónap alatt. Egy nőnek tényleg ennyit kell tennie, ha kapcsolatot akar: várnia és válogatnia.

Ja! A hobbim. Tényleg egy szűk réteg űzi és komolyan beazonosíthatóvá válnék, ha részleteket mondanék. :) Nem illegális meg nem végtelenül kínos, bár sokak szerint fölösleges (na de "hasznos" hobbi létezik? nem a haszon a lényege, hanem a szórakozás), egyszerűen csak az országos szinten mondjuk 150-200 emberből egy maréknyian űzzük ilyen hardcore módban ezt a mókát, ezért nem árulom el. De a lényege annyi, hogy fényképezőgép kell hozzá és az országban át utazgatok, meg mindenféle táblázatokat kezelek hozzá. És persze, volt olyan csaj, aki letiltott, miután meséltem neki erről az időtöltésről, hiszen nem sportról van szó. Ja, csak cserébe a legtöbb magyar megyeszékhelyen eltalálok kis túlzással bárhova és olyan szép helyeken autózok keresztül, amikre kevesen tévednek.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@Hemi12: A csaj hozzánk hasonlóan vesztes. hiába választana jól, ha ő nem kell az alfáknak.

Hiába teszel akármit, HA NEM TŐLED AKARJÁK !

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

@lucius01:
Jó, igazad van, de azért ne sajnáljuk már ezeket.
A nőknek egyetlen dolguk van: választani.
Ha még ezt sem képesek jól csinálni, akkor erre mit leet mondani?
Nem kell dolgozniuk, randit kezdeményezniük, szexben aktívan résztvenniük, izmosnak, szociálisan aktavnak, vagy különösebben szépnek lenniük.
Csak egy picit gondolkodniuk és választaniuk kell.
És még ezt is elkúrják.
Valahogy én nem tudom őket sajnálni.
Választottak volna engem.
Jaaa, azt nem.
Hát, akkor így jártak.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

Ja, említetted már párszor, hogy van hobbid.
És már lassan megőrülök, hogy nem tudom, mi lehet az. :D

Nekem is volt ilyesmi kapcsolatom, tudom, hogy milyen.
Azért egészen a sarkadra álltál, legalábbis ennyi infó alapján.
Én még pár éve tutira sokkal papucsabb lettem volna.
Vagyis konkrétan voltam is.
Bár nekem a farkam is kicsi volt, nem voltam elég vidám, és túlvékony voltam.
Legalábbis a csaj szerint.
Aki kinézetre 3/10 volt legjobb esetben, és még így is volt mellettem még egy csaja is pluszban.
Merem remélni, hogy most azért már nem lennék papucs, de sajnos van egy érzésem, hogy de... :D
Bár ez csak akkor derülne ki, ha lenne valami.

Én sem dolgoztam rendes munkahelyen - hála Istennek - mégis tökéletesen átérzem, hogy milyen lehet.
Inkább vágják le pár ujjamat és húzzák ki néhány fogamat, semmint ilyesmit keljen csináljak.
Az ilyen lélekölő, robotolós munkák a modern kor legnagyobb negatívumai.

Valahogy mindig, amikor ilyen mondatokat olvasok, mint ez a melószagos, meg aza bűnöm, hogy szeretlekes, valahogy elfog egy gyilkos indulat.

Én nem sajnálom.
Nem kellett dolgoznia, és dughatott kedvére.
Szóval innentől lenne miből táplálkoznia.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

Durva. Tényleg.

Nála a belső a baj úgy tűnik.

"Van egy söröm, hogy belőle is a társkeresési sikertelenség hozta ki a legrosszabbat, ami a gyerektelenségben kulminálódott."

Erre gyanakszom én is.

"...ha nincs senkid, szarsz bele mindenbe"

Pontosan.

Vajon hányszor eshetett már pofára? Hányszor élte bele magát egy induló kapcsolatba, ami aztán tönkre ment? Minden egyes seb feltépi az előző(eket) is. Így a fájdalom növekszik, megspékelve az idő múlása miatti kétségbeeséssel.

Évinek volt, van, és lesz is alternatívája. Ugyan mindegyiket hazavágja, de vannak lehetőségei. A punci hatalma ugyebár.

Kérdés, milyen lehetett 10 évvel ezelőtt. Úgy indult, mint mi? Reményekkel, álmokkal, tervekkel, vágyakkal, célokkal? Hol roppant meg? Ki, mi roppantotta meg? Egy nagy szerelem elmúlta? Az alternatíva nélküli pofára esések?

Volt pár éve egy kolléganőm, ugyanilyen korú volt. Ugyanígy kétségbe esve, ugyanúgy 10/4 körüli külsővel. De buta volt mint a föld. Kajakra. Tapadt az egyik kollégára, már az első nap tapizta a srácot, mindenki ezen röhögött. A srác menekült előle. Végül kirúgták a csajt, mert sík hülye volt a melóhoz.

Valahol sajnáltam.

A szeretet, a társ állandó (és remény nélküli) folyamatos nélkülözése, átható hiánya, szépen, lassan tönkreteszi az embert. Nem egy nap alatt, de évek alatt biztosan.

Ahogy megy tönkre a delikvens, úgy fog vagy beletörődni, vagy szánalmas vergődéseket produkálni, mint a volt kollegina. Utóbbiak taszítóak.

Jobb sorsra érdemes emberek vagyunk, tragédiánk a nem jó külső.

Bejegyzés: Évi 2. - Három hónap elnyomás

Ja, hiányoztak már az írásai nekem is. :)
Pont akkor hagyta abba, amikor elkezdtem olvasni.

Szerintem sem olyan vészes eddig a sztori.
Mármint nyilván nem egy romkom alapanyag, de szerintem is lehet belőle építkezni.
Az eddigiek alapján jopbb, mint a semmi.
Aztán lehet, hogy mégsem az, kíváncsi vagyok a folytatásra!

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

Zsák a foltját. Ezt már én is megkaptam. (Lidiás sztori)

De ez nekünk nem vigasz. Azonban jelez valamit. Vész írta nemrég, hogy a fajtánknak is csurranhat-cseppenhet valami. (kivéve nekem :) ) De a kérdés, hogy ki az akit "kapunk".

De mindezzel együtt őszintén gratulálok neked, hogy legalább valami összejött, hovatovább "igazinak" tartott téged. Nyertél, legalább tapasztalatot, legalább azt a két napot az elején, ami még jó volt, vagy annak tűnt. Tekints arra, építkezz, táplálkozz abból.

Ok, ízetlen, kőkemény száraz kenyeret kaptál, de legalább kaptál valamit. Nekünk ezt is értékelnünk kell. Nekem már az is "siker" ha visszaköszön 1 nő, ha legalább arra méltat, hogy az alapvető udvariassági formulát betartja velem szemben, ha köszönök . Ehhez képest te tovább jutottál. Jó-jó más nyomora nem vigasz.

Örülök, hogy jelentkeztél. Hemivel és Vésszel jókat szoktunk dumálni.

Bejegyzés: Évi 1. - Csodák márpedig nincsenek

Én is rendkívül kíváncsi vagyok.

Bejegyzés: Még élek.