Túl vagyunk az ismerkedős posztjaimon. Láthatjátok, hogyan és kiknél próbálkoztam, hány csalódás ért, hányan döbbentettek rá arra, hogy nem kellek senkinek. Innentől kezdve terveim szerint csak gondolatokat fogok megosztani társkeresésről, szexualitásról, ismerkedésről. Nagyon sok ilyen iromány ismerős lehet majd a Gyakori Kérdésekről, ahol egy állandóan lepontozott törzstag vagyok. Azonban az ott publikált válaszaimra, érdekes módon, soha nem érkezik érdemi kontravélemény. Jön a lepontozás, esetleg egy fröcsögés, ami kábé annyiból áll, hogy „te hülye vagy, ezen nincs mit ragozni”, és le van tudva.

Srácok, ez egy nagyon rossz stratégia. Ti elvileg rühellitek a pofámat és lepontoztok, miközben érdemi választ kicsikarni nem tudtok magatokból, így inkább lejáratjátok magatokat. Mai bejegyzésemet a GYK-ra írtam még hónapokkal ezelőtt, és pontosan a fent vázolt reakciók érkeztek rá. Az alapkoncepció az volt, hogy miért gondolják páran, hogy alanyi jogon jár a társ, hiszen így működik a természet.

Szóval oké, az állatvilágban nincs mindenkinek szex, „kapcsolat” és társai. Tehát akkor maradjunk következetesek és a természet szabályaiba ne nyúljunk bele. Az embereknek se járjon alanyi jogon a pár, hiszen a természetben az erősebb kutya baszik, jól értem? Jól? Nagyon jó! Ebben az esetben a súlyos fogyatékkal élőket se segítsük, sőt hagyjuk őket vegetálni, mivel az ő génjeikről bebizonyosodott, hogy továbbadásra alkalmatlanok (a.k.a. evolúciós zsákutca), az öregeknek meg ne járjon gyógyszer, hiszen a természetben is elhull a gyenge, de ez az élet rendje különben is.

Lám, kijátszottam a nagymama-kártyát és még a szellemi fogyatékos kisgyerekeket is bántani merészeltem, erre a kettőre valahogyan nagyon érzékeny a nyugati társadalom. Természetesen nem vagyok empatikus, bunkó vagyok, önző vagyok - jó, ezeket hallottam már, legyetek már egy picit kreatívabbak, ha már sértegetni akartok! Csakhogy a helyzet az, hogy a gyógyszereknek meg a nagy toleranciakampánynak hála egyre rosszabb a génállomány, egyre több súlyosan autista, extrém torz, nyitott gerincű és egyéb testi vagy szellemi fogyatékos csecsemő születik. Aztán nekik végképp kiváló életük lesz különben is. Nyugodjon lefele mindenki a picsába, most magamról is beszélek, mert én meg a hormonokkal szívtam meg és nagyobb mellem van férfiként, mint az átlagos pornós csajnak. Ezért sem kellek senkinek. És akkor most kezdődik elölről az, amit írtam. Ha nem lettem volna kölyökként felkarolva -már akkor is látszott pedig, hogy itt valami nem fasza-, most nem élnék és nem lennék depressziós az örökszűz létem miatt.

Azazhogy továbbviszem az előző gondolatmenetemet. A szüzességre és a szexuális kiéhezettségre is van orvosság így jobban belegondolva: prostituáltnak hívják ezt a gyógyszert. Viszont akkor ezt fejtse meg valaki. Ha valaki mondjuk elbagózta a fél tüdejét és 45 éves korára a fogai megsárgultak vagy kihullottak, alig kap levegőt, köhög, asztmás, azt miért kell sajnálni, mert fél maréknyi gyógyszert szed; azt pedig miért kell lenézni és megvetni, aki szűzen leélt életének huszonharmincadik esztendejében inkább elmegy örömlányhoz, minthogy a szexhiány miatt megbolondulna vagy lekaparná a fél arcát?

Különben azt is érdemes megvizsgálni, hogy a szex... ugyan, kit akarok áltatni: a JÓ szex sokak szerint alapvető része az életnek, és lehet nélküle élni, csak fölösleges - majd a hozzám hasonló inceleknek a képébe vágja a jó képességűje, hogy nem ez az élet értelme, teljes életet élhet az is, aki egész életében nem szexel. Remélem, nem kell egyesével lebetűzni, hol van itt a paradoxon. Na de ez már akár egy következő poszt témája is lehetne. Lesz is.