Részben pornográf, egészben nevetséges, és felettébb szánalmas történet következik.

Továbbra is az egyetemen vagyunk. 2016-ot írunk, ha jól számolom. Egyetemi éveim során önjelölt számkivetettként éltem: senkivel nem beszéltem, a szocializáció teljes hiányával küzdöttem (volna, ha ez zavart volna egy cseppet is), minden programból kivontam magamat. Ha hívtak valahova, nem mentem, általában arra hivatkozva, hogy megy a vonatom. Ja igen, ugyanis én voltam szerintem a világtörténelem során az egyetlen, aki több mint napi kétszer száz km-t, napi 5 órát ingázott az egyetem és a lakóhelye közt, csak azért, hogy ne kelljen lakótársakkal élnie. Utólag visszanézve azt kell mondjam... tökéletesen jól döntöttem. Barátokra, társaságra azóta sem vágyok, csak egy párra, szóval úgy érzem, semmit nem vesztettem az antiszocságommal.

Na, az az egésznek a lényege, a szakomon évfolyamtárs volt a történetünkben főszerepet játszó csaj. Amikor megismertem, volt párja, akivel együtt is élt. Nem igazán jött be a lány: akkoriban igencsak ducinak láttam, semmi pluszt nem tudtam belőle kiérezni, egy buta, unalmas nőnek gondoltam. Természetesen már ekkor, 18-19 évesen is majd megdöglöttem az irigységtől, hiszen nemhogy párja volt, még együtt is élt vele. A faszija egyébként egy jó fej, de rettentő irritálóan haverkodni próbáló gyerek volt, akit le is koptattam magamról. Ezt az egyet talán máshogy csinálnám, sajnálom egy kicsit a srácot, meg nagyjából a közös hang és érdeklődés is megvolt köztünk, talán haverkodás belefért volna. Akárhogyan is - már mindegy. Hogy miként találtuk meg egymást a lánnyal, én már nem tudom pontosan. Ő is csúszott egy évet, én is, és aztán már csak pár óránk volt közösen, ezek egyikének volt köszönhető, hogy beszélgetni kezdtünk. Eleinte csak a tananyagot dobtuk át egymásnak, majd egyszer számomra teljesen érthetetlen módon elkísért a vasútra, onnantól kezdve egyre többet beszélgettünk, majd pár héttel később odáig fajultak a dolgok, hogy egy enyhe NSFW képet is kaptam tőle.

Nem kellett volna.

Azonnal vérszemet is kaptam, és egyre szexuálisabb töltetű beszélgetéseink voltak. Elmondta, kivel, mit, hogy, mikor, én meg teljesen ledöbbentem. A fene nem gondolta volna róla, hogy ekkora ribanc tud lenni. Anál? Megvolt. Aranyzuhany? Megvolt, még ha nem is tetszett neki. Mélytorok? Megvolt, imádja. Szájba élvezés? Megvolt, izgatja, élvezi, kéri. Ekkora pedig a szexuális témától tök függetlenül is kezdtem rájönni, hogy hasztakurva, nekem ez a csaj iszonyat mód bejön. Személyiségre nem is, de amikor már napi kétszer fantáziálok róla, akkor ott már van valami, mer'ugyanis az én berendezésem igencsak egymenetes sajnos. Nem mintha a jelen állás szerint ez bármikor is bárkinek számíthatna majd. És innentől kezdve hagytam is magamat hülyíteni. Chatszexig jutottunk, majd csak azért jegyet váltottam vonatra, mert megígérte, hogy megfoghatom a mellét. Életemben először, 23 évesen, woohoo! Ez megismétlődött aztán, ha jól számolom, négyszer. A vasútnál voltam diákmunkás, akkoriban vérbeli vasútbuziként tengettem az életemet, és igen jól ismertem a vasútállomásunkat. Tudtam egy helyet, ahol teljes sötétségben szinte azt csinálunk, amit akarunk, és hát az lett a vége, hogy sötétben, üzemi területen elkezdtem fogdosni. A felsőjét is lejjebb húztam, a melltartóját kikapcsoltam, és látható-hallható volt, hogy ő ezt igencsak élvezi. Tetézte, hogy bármikor jöhetett volna valaki, egyszerre volt szexi és izgalmas is a helyzet. Mondjam, mi az egyetlen dolog, ami az összképbe belerondít? Az, hogy ekkor is az épp aktuális barátjához utazott...

Egyszer elmentünk a folyópartra is „piknikezni”. Beszélgettünk, megittunk egy üveg bort, majd összebújva feküdtünk egy órán át nagyjából a tűző napon, a természetben. „Miért nem használtam ki az alkalmat?", hangozhat fel a kérdés. És hát a válasz tipikusan hozzám illik: a piát szeretem, de nem bírom. Elálmosodok tőle, és bizonyos nem létfontosságú szerepet betöltő szerveim is sztrájkolnak. Fontos fordulópontnak érzem ezt a napot, ugyanis ez volt az első alkalom, amikor majdnem megcsalta velem a kanját. Ami hát nem lett volna baj, hiszen az exével is megcsalta kétszer, de azt mondja -ilyet még nem basztál, beszarsz!-, hogy, idézem, „de amikor lefeküdtem Jocóval, akkor is csak az járt a fejemben, mennyire szeretem Ádámot”. Ó. Így egyből más. És főképp autentikus és hihető! Túl voltunk már pár dolgon ekkorra. Én rendszeresen hisztiztem, hogy velem miért csak beszél a szexről, miért nem hajlandó hozzám se érni, eljátszottuk párszor, hogy mi nem beszélünk többet, nem leszünk barátok és hagyjuk egymást a picsába örökre. Bekerültem a híres barátzónába. A barátságextrákkalzónában hibátlanul jól is éreztem volna magamat, de ez így nem volt az ínyemre. Micsoda meglepetés! Pedig hát előtte beszélgettünk is róla, hogy ha majd úgy alakul, lehetnénk akár azok is, de csak nevetős szmájlival „megerősítve” a feltételezést.

Semmi jó nem tarthat örökké, így pár hónapnyi szenvedés, sóvárgás és könyörgés után pezsgőt bontottam, amikor szakított az alfájával. Szép dolog? Nem. Szép dolog, hogy levegőnek se néznek a nők? Nem. Kvittek vagyunk. Egyetemi ügyintézésre hivatkozva pár héttel később elutaztam, hozzá, az eredeti terveknek megfelelően pedig sétáltunk volna, elmentünk volna esetleg meginni valamit. Eskü abban a hitben éltem, hogy akkor ez a nagy alkalmam, ennyi hülyítés, pofára esés, női társaságért a saját taknyomon csúszva kuncsorgás után megtörik a jég. És hát ez majdnem így is történt. A szakadó esőben ugyanis arra jutottunk, hogy ő ki nem lép a házból, menjek el én, és valami sorozatot fogunk nézni. Meg, csak úgy zárójelesen, nincs otthon az anyja. Sorozat -> borozgatás & beszélgetés -> ölelés, majd rámásztam. Elkezdtem ölelgetni, megpusziltam az arcát, majd megcsókoltam a nyakát, és gyors, megfontolatlan, túlzottan is izgatott mozdulatokkal elkezdtem taperolni. A melléig jutottam, lejjebb húztam a pólóját, majd szerintem ő se gondolhatta komolyan a kérdést: „mit csinálsz?”. „Na, vajon mit?” - ez volt a roppant eszes válaszom, és közben életemben először férfinek éreztem magamat.

„Miért vetkőztetsz?”

És erre már nem volt válasz, de a lábát is kicsit jobban széttette, rám nézett olyan szemekkel, amiket egy életen át nem felejtek. Ez a csaj odáig volt, most pont azért pofozott volna fel, ha nem folytatom. A mellénél elidőztem egy darabig, nyalogattam, jobb kézzel átöleltem a derekát, bal kézzel pedig végigsimogattam a testét. Elkezdett ficánkolni, a csípője össze-vissza mozgott, én pedig lehúztam a nadrágját - otthon volt, otthoni cuccban, egy egyszerű, semmilyen melegítőben. Könnyű dolgom volt, a nem e világi fenekét megemelve segített, így azonnal lejött róla. Régi álmom vált valóra azzal, hogy nemcsak láthattam puncit, de nyalhattam is. Hány órányi recskázásom telt azzal, hogy egy szép, csupasz nemi szerv ajkait nyalogatom, majd csak a nyelvemmel hatolok be... Milyen íze lehet vajon? Sós, tök semleges, édeskés, savanykás? A nagyon enyhe, de értelemszerűen az anatómiából, kémiából és biológiából kiindulva eltüntethetetlen, egyébként bármely más kontextusban visszataszító szagok és ízek ebben a pillanatban mennyeinek hatottak. Először a nyelvemmel mentem rajta végig, kiélvezve minden pillanatát a meleg, ekkor a szűz fejemnek abnormálisan nedvesnek tűnő hüvelynek, majd az egyik ujjamat nagyon lassan belehelyeztem. Az a halk... cuppanás? Loccsanás? Tényleg nem is tudom, milyen hangutánzó szó illene ide, de az a hang is örökre megmarad bennem. A puncija egyébként pont olyan volt, mint amiket a pornókban lát az ember. Hiába volt már túl több száz aktuson, gyönyörű, borotvált, szűk volt neki, amit legjobb ismereteim szerint a „babapunci” szakszóval illetnek. Egyszóval fenomenális.

Tapasztalatlan voltam, de lelkes, szinte egyből elkezdtem ujjazni. Nagyon gyorsan haladtam, szinte tizedmásodperceken belül már benne volt a másik ujjam is. Nyögtem, lihegtem. Mindeközben ő ott ült a fotelban, gyönyörtől eltorzult arccal, továbbra is önálló életet élő csípővel, önkéntelenül zihálva-nyögve ő is, a fejemet simogatva. Az én királynőm volt akkor, akinek bármit megtettem volna, rákvörösen, levegő után kapkodva ujjaztam, nyaltam a punciját, fogdostam a mellét. És tudtam, hogy ő nagyon hálás lesz, hogy olyat fogok megélni, amitől csak további gyönyöröket szeretnék neki okozni. Tapasztalatlanságom, ügyetlenségem ellenére alig 2-3 percre rá furcsa, szinte ijesztő hangokat adott ki, az arcomat és az ujjamat pedig ellökte magától. Egy pillanatra megnyomta a csiklóját és elnyújtottan kiáltott. A kiáltása hangos, mégis gyenge volt - tehát ilyen a női orgazmus. Ekkor bizony meg voltam győződve, hogy én vagyok a legfaszább gyerek az egész világon. Először látok női nemi szervet, és már el is megy a csaj? Komoly? Ez is én vagyok?! A tutyimutyi gyerek, aki a világáról nem tud, egy szexuálisan tapasztalt, gyönyörű csajnak ilyen élményt okoz?! Ezen sorok írásakor iszonyat erekcióm van, ahogy felidézem magam előtt a hangulatot, a punci illatát, ízét, a mozdulatait, na meg ezt a „világ császára” érzést...

Kitaláljuk, mi a gond? Az, hogy ez az erekció nagyjából két és fél évet késett. Elvből nem iszok bort azóta sem. Hozzátartozik, hogy az ízét sem szeretem, ezerszer inkább vagyok sörös, mint boros. Abban a pillanatban valahogy eszembe sem jutott, hogy jól megdugjam. Eszembe sem jutott, hogy megmutassa, tényleg tud-e mélytorkozni. Ugyan, kit akarok én átverni? Nevetséges, 10 centis farkam torok nélkül befér még egy kölyökmacska szájába is. (Nem, természetesen nem próbáltam. Iróniát, fekete humort értünk, ugye?) Milyen érzés, amikor a makkomat egy puha nyelv kényezteti, amikor dominanciát kifejtve döngölöm, amikor szinte ráfekve, szeretkezés közben csókolózva meg-megállunk a csókkal, hogy nyögjünk felváltva, és amikor egymás hátát-fenekét markolászva elönt minket az ájulásközeli gyönyör? Nos, ez egy olyan későbbi fejezet része, amely a büdös életben nem fog eljönni jelenlegi állás szerint...

Tudniillik, ezután meg volt beszélve, hogy bepótoljuk, ami most elmaradt. Le fogunk feküdni, kiéljük a vágyainkat, majd eldöntjük, lesz-e még ilyen, vagy ha nem, akkor a régóta egymásnak beígért testi vágyainkat kielégítjük egyszer és mindenkorra. Én ekkoriban szinte kereken 20 kilóval voltam könnyebb, még talán azt is lehetett mondani, hogy majdnem átlagos voltam. Pocakom, zsírmellem volt ekkor is, de messze nem akkora, mint most, 93 kilósként. Ekkoriban diákmunkás voltam, ebben a néhány hétben fizikai munkát végeztem. Raktárban melóztam, hajnali négykor keltem, kialvatlan voltam mindig, legszívesebben csak aludtam volna napokon keresztül. De hát megbeszéltük, hogy mi bizony dugni fogunk. Nem szeretkezni, hanem minden, ami belefér: orál oda-vissza, szex orrvérzésig, szájba, punciba, akár keményen is. Egyetlen kérése volt: azt csinálok vele, amit akarok -ésszerű keretek közt persze-, csak ne ejtsem teherbe. Nem szeret védekezni, szereti, ha a faszt rendesen érzi, ha tudja, hogy előtte a szájában volt és az ő nyála most a punciját nedvesíti belülről (édes úristen fasza, csak a meséléstől majdnem a nadrágomba élveztem azóta kétszer!). Felkészültem. Ez egy kibaszott istennő, egy olyan csaj, akihez ha hozzáérsz, már azért százezret kellene fizetned, mert egy hivatásos nem csinál ilyet és így, mint ő, nagyon meg kell becsülni. Tucatnyi videót néztem, cikket olvastam arról, hogyan kell „szakszerűen” megujjazni, kinyalni egy nőt.

Amikor levetkőztettem, masnis, irtó szexi, lila-fekete színű fehérnemű fogadott. Még viccelődtünk is vele korábban, hogy mostanában lesz a szülinapom, és ő lesz az ajándékom - hát tessék! És vagy másfél órán keresztül mást sem csináltunk, csak ölelkeztünk, csókolóztunk - miután megtanított. Előtte egyetlen lánnyal csókolóztam, még gimiben, aki tök mást mutatott nekem. Pár perc után azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok és gyorsan tanulok. Megörültem, majd lefelé haladva a mellével eljátszadoztam nagyon, nagyon sokáig. Nagyon picit volt duci ekkor, de nagyon csinosan, ugyanis hatalmas cicije volt, de olyan, hogy ruhán át is simán ráélvezne, akinek van Y kromoszómája. Ezúttal nagyon lassan haladtam: a combját, a vádliját simogattam, csókolgattam, és ekkor bugyin keresztül kezdtem nyalni a punciját úgy, ahogyan tanultam a videókból. Teljes nyelvvel, lassan, nem szárazon, de nem is sok nyállal. Bugyi nélkül folytattam másfél percig, és már el is élvezett. És még tovább nyaltam, elkezdtem szép lassan becsúsztatni az ujjaimat, ahogyan a múltkor, de most szinte műszerészi precizitással. És ő csak élvezett, és élvezett, és élvezett... Az édes nedű csak még jobb volt, mint a múltkor, de éreztem, hogy itt valami nem lesz jó. Bő óra hossza telt el, mire azt mondtam, akkor most ő mutassa be, mit tud. A kezét rátettem a farkamra, a szemébe néztem, ő mosolygott, picit lesütve a szemét: „szégyellős vagyok egyébként”. Ezt... aligha tudtam mire vélni, de pár pillanat múlva hozzátette: „hát... akkor feküdj le”. Elkezdte masszírozni a farkam tövét, majd segítettem neki levenni a farmeromat. És hát ha kicsit ügyesebb lettem volna, valamilyen módon életet leheltem volna Picúrba, de nem. Pár centis kis ballasztként, szomorúan lóbicált a combjaim közt. Elkezdte húzgálni a farkamat, majd bekapta - és itt kész, ennyi volt, végképp összement. A fáradtság, az álmosság és az érintetlenség mind közrejátszott abban, hogy teljességgel feladjam a harcot. Kínosan azt mondtam neki, „köszi, ügyes vagy, szerintem viszont elég is lesz, mehetünk tovább”. Megkérdezte, milyen pózban szeretném, amit a minimális lélekjelenlétemben egy mozdulattal a tudtára adtam, amikor a hátára dobtam, majd a szemébe néztem, és nem találtam a lyukba. De nem is volt mivel. „Ne haragudj, nem megy” - mondtam elcsukló hangon, és ha egy tizedmásodperc alatt nem kapom össze magamat, én bizony elbőgöm magam. Hihetetlen cuki volt amúgy Brigi, megölelt, megcsókolt, nyugtatni próbált azzal, hogy „naaaa, de mi a baj? hát ez csak szex!”. Csak szex? Hát persze, hiszen én azt hazudtam neki, hogy nem vagyok szűz. Lehet mondani, hogy nem kellett volna hazudnom, de ő egyértelműen kijelentette, hogy szűz fiúval ő nem fekszik le, és most azt sem mondhatnám el magamról, hogy nyaltam már puncit.

Pár percen keresztül feküdtünk néma csendben. Teljes meztelenségben, bőr a bőrön, mint a havas táj, olyan halk volt minden. Ő megfogta a karomat, átdobta a csípőjén, hogy öleljem át. Úgy éreztem, összeszedtem magam. Elkezdtem csókolgatni a vállát, a nyakát, majd a hátát. Sikerülhetett egy erogén zónát találnom rajta, mert olyan táncot jártak a lábai, mint a nyelves akcióm során sem. Hangosabban nyögött, mint valaha, és bár szerintem néhány korábbi pillanatra rájátszott, itt éreztem, hogy ez a nő élete orgazmusa előtt van és itt minden egyes tizedmásodperc őszinte. Ujjaztam ismét, ezúttal a csiklóját is érintettem, miközben simogatta a kőkemény péniszemet. A... ÁLLJ! Milyen péniszemet?! Magam sem tudom, hogyan, de olyan merev volt a farkam, mint se előtte, se azóta. Sokkal nagyobbnak is láttam, mint amekkora legtöbbször szokott lenni. Ez persze az én viszonyomban, de legalább egy 12-13 centisnek gondolom, és olyan kemény, hogy a seggéhez nyomva meg se hajlott. Itt a lehetőség. Négykézlábra állítottam, betettem... és másfél másodperc alatt elsültem. Az egész anyag a hátára ment, amit ő észre sem vett, úgy kellett szólnom neki. Elment zuhanyozni, és jött a rossz hír, ami engem is zavart titokban: beleélveztem. Legalábbis egy kicsit biztosan.

Őrült, vad telefonálgatás kezdődött: esemény utáni tabletta hol, mennyiért, mikor, hogyan? Hülye voltam, fizettem neki a gyógyszert annak reményében, hogy lesz folytatás -a tabletta egyébként, kapaszkodj meg: 8 ezer forint volt!!!-, annak ellenére, hogy mindketten felelőtlenek voltunk. Tanulópénz volt ez nekem, és eljátszottam az egyetlen lehetőségemet is arra, hogy nővel releváns tapasztalatom lehessen.

Brigivel elbúcsúztunk nemsokára. Nekem nem tetszett, hogy nem lesz folytatás, neki nem tetszett, hogy csalódott bennem, meg hogy követelőztem, és különben is lett egy másik fiúja. Ennek ellenére azt mondta, ilyen ügyesen senki nem vette még le a melltartóját, és ahogy nyaltam, azt tanítani kellene. Nos, a semminél több, nem? A záróvizsga utánra lett volna megbeszélve egy félnyilvános perverzkedésünk, amire nem jött el. Mármint magára a vizsgára sem. Én pedig sárga irigységgel teli gondoltam a legújabb szerzeményére, akinek valószínűleg nincsenek merevedési problémái és akivel talán ma is mindenféle szexuális játékot kipróbálnak nap mint nap. Nem mellesleg továbbra is magányos maradtam, és még mindig nem látni a fényt az alagút végén.