Szóval van itt egy félreértés ezzel a két, meglehetősen közeli értelmű jelenséggel kapcsolatosan. Azaz inkább félremagyarázásnak nevezném. Lapozás után minden kiderül!

Számtalan alkalommal olvastam már, hogy bizonyos férfiakkal mindössze annyi a probléma, hogy nincs bennük önbizalom. Kérdem alássan: mire? A csomó elutasításra? Vagy úgy... mégis mi az elképzelés? Hát az, hogy az önbizalom belülről fakad, mer'ugye -most figyelj!- benne van a szóban is, hogy ÖNbizalom. Vagy MAGAbiztosság. Tehát a magadba fektetett hit gyakorlatilag. És akkor az önbizalom értelemszerűen magadból fakad.

Elmondom akkor, mi a valóság: akkor fogsz magadban bízni, ha megerősítik külső szemlélők, hogy van mire. Ha van mire, akkor viszont alapból nincs szükséged az önbizalomra, hiszen a külsőddel ezt helyettesítheted - ha pedig nincs mire, mégis határozottan viselkedsz magabiztosságot színlelve, akkor azt nem önbizalomnak nevezik a nők, hanem pofátlanságnak és beképzeltségnek. Ha én bűn ronda emberként tökösen odamegyek és megszólítok egy nőt, lekerül a bugyi a helyszínen? A nagy lófaszt! Még napokkal később is küldözgetni fogja a barátnőjének a Messengeren, hogy hahahahaha xDDD | nem hiszed el | milyen nyomi volt már tegnapelőtt az a gyerek | xDDD, opcionálisan még ott helyben képen röhög.

Aki alapból jól néz ki, az tudja is magáról, így a magabiztossága ténylegesen belülről fakad. Ha mégsem, hát a pozitív visszacsatolás miatt úgyis kifejlődik benne. Öngerjesztő folyamat ez, aminek hatására egyre inkább kiegyensúlyozottá és elégedetté válik az ember.

Aki alapból nem néz ki jól, az tudja is magáról, így a magabiztossága ténylegesen a zéruspont felé konvergál. Ha mégsem, hát a negatív visszacsatolás miatt úgyis elpusztul benne. Öngerjesztő folyamat ez, aminek hatására egyre inkább frusztrálttá és elégedetlenné válik az ember.

És nem kellenek az örökös mantrák, hobbiban, sportban, munkában, akármiben hiába jó az ember. Lehet, hogy azon a területen tudja, mit csinál, kevesebbet hibázik az ágazatában, megszereti a fentebb soroltakat, tudására érdemes odafigyelni, de ez úgy mégis mit segítene társkeresésben? Ezerszer leírtam már, most is leírom: én a hobbimban erős túlzással, de mondhatni, hogy nagy név vagyok. Legendának nem nevezném magamat, de aki ismeri a munkásságomat (márpedig a köré épülő közösségben szinte mindenki ismeri), az csak elismeréssel beszél róla. Én is tudom, hogy jó vagyok benne. Ha lenne bármi összefüggés a hobbi és a társkeresés, illetve a nemi élet közt, akkor időpontot kellene foglalniuk hozzám a nőknek. A valóságban ez úgy működik, hogy... na, ha ennek bármi köze lenne az élethez, nem írnám ezt a blogot.

Érdemes lenne elgondolkozni a fentebb írtakon, de feltételezhetően csak olyan emlegeti az önbizalmat mint első számú hibaforrást, akinek van. Mert jól néz ki. És akinek a leghalványabb fingja nincs arról, milyen érzés csúnyaként élni, meg úgy egyáltalán azt se tudja, miről beszél.