A mai napon ki lettem tiltva a Gyakori Kérdésekről. Már megint.

Sírjak vagy nevessek? Sírni nyilván nem fogok, de kissé röhejessé kezd válni a dolog. Többször ki lettem rúgva az oldalról, többnyire nem véletlenül. Történetesen én nem szeretem, ha nem írhatom le azt, amit gondolok, és elborul az agyam, ha a marha nagy democsokráciában és toleranciakampányban meg van kötve a kezem. Ilyenkor ingerülten, pofátlanul számonkérem, hogy miért lett moderálva a hozzászólásom, amire egy ban a válasz. Állandóan. Most is ugyanez volt a menetrend. Egy kérdés alatt belinkeltem a blogomat - az volt a kérdés, hogy a csúnya férfiak mit élnek át társkeresés tekintetében. 

Semmi jót, tényleg olyan reménytelen és szar a helyzetünk, mint amilyennek elképzelik kívülállók. Fölösleges leírnom részletesebben, mivel már megtettem egyszer,  itt olvashatod: [a blogom linkje ide].

Nem betűhíven idéztem, mivel ugye a kommentem elveszett, de ez volt a lényeg. Na, aztán, ráfrissítettem az oldalra, látom, 11 válasz érkezett már - legutóbb még 8 volt, olvassuk el, milyen újabb hozzászólások érkeztek! Pár perc múlva megint ráfrissítettem: már csak 10 válasz van. Mi a tök van gyerekek, valaki trollkodott, én meg pár perc munka alatt le is maradtam a műsorról? Éééés... igazából nem, hanem az én válaszom repült. Valakinek nem tetszett valami (feltételezem, az önreklám), amit jelzett is a moderátor bácsinál, aki pedig rá is ugrott a témára. Szóvá tettem (igaz, nem kicsit bicskanyitogató stílusban), majd ki lettem dobva.

Hála az égnek, hogy ki lettem dobva. Egyrészről megmondtam többször, hogy nem fogom linkelni a blogomat soha sehol, majd szembeköpve magamat vagy négyszer megosztottam az elérhetőségét az említett szellemi pöcegödörben. Így most ennek eggyel kevesebb nyoma van, kicsit több önbecsülésem maradt végül.

Másrészről pedig függőjévé váltam az oldalnak, annak ellenére, hogy engem ott megállás nélkül aláztak, mocskoltak idegenek. Azok az idegenek, akik az empátiájukat hirdetik megállás nélkül, majd az első adódó alkalommal még egyet rúgnak a már földön fekvőbe. Mégis valahogy jólesett az oldalon lenni: dühöngeni, vitákba belemenni (amik többnyire anyázásba torkollottak, de megcáfolni valahogy soha nem sikerült egyetlen érvemet sem), mások tapasztalatait olvasni. Nos, végre le fogok tudni jönni erről a drogról. Minden témakör szektás emberek felekezetének állandó összecsapásaiból áll, ismét egy olyan weboldal, amit a felhasználók tesznek tönkre az állandó utálkozásukkal, egójukkal és csőlátásukkal.

Van pár gondolatom az oldallal kapcsolatosan, ami pár év alatt felgyülemlett bennem. Ezeket a következő csütörtöki bejegyzésemben részletesen kiírom magamból, de kulcsszavakban összefoglalva: álszentség, kétszínűség, rosszindulat, nagypofájúság, okoskodás, észosztás, szemellenzős gyűlölködés.