Egy újabb olyan fogalom, amit nem tudok hova tenni.

Ez a bejegyzés, ismét ott tartunk, hogy nem egy valódi bejegyzés lesz. Itt nem kérdéseket fogok feszegetni, majd a magam módján megválaszolni. Most én tervezek kérdéseket feltenni, ugyanis a helyzet az, hogy nem értem a fenti szó jelentését.

Azaz értem. Tudom, mit jelent az a szó, hogy nő, és mit jelent az a szó, hogy gyűlölet. Sőt, a kettőből képzett összetett főnév elméleti jelentését is tudom értelmezni - az emberi faj nőstényei felé érzett ellenszenv, utálat. A használatára már nem sikerült viszont rájönnöm.

Több ízben rám lett fogva, hogy én nőgyűlölő vagyok, ezért nincs senkim. Már... bocsánat, de... mi a faszom van?! Miből sikerült ezt leszűrni? Igen, hibáztatom a nőket is. Hibáztatom őket abban, hogy kissé elvontan, de a hitleri elvekhez lehet hasonlítani az ő társkeresési szűrőiket. Hibáztatom őket abban is, hogy egymásnak akarják mutogatni a szerzeményüket, hogy... hmm... mi lehet a faszméregetés női megfelelője? Szóval na, státuszszimbólumként használják a férfit, és sokan szerintem ezért nem is állnak le olyannal, aki nem náluk magasabb, nem izmosabb, nem férfiasabb, ha lehet így mondani. Mert én eskü azt érzem, hogy például Viola is azért dobott, mert a társadalmi normák alapján a többi nő negatív véleménnyel lett volna rólunk

Az előző rész tartalmából: Viola egy nálam fél fejjel magasabb csaj, aki egy egész más társadalmi réteghez tartozik. Puzsérék egyszer beszéltek az Önkényes mérvadó-ban arról, hogy kellene egy alternatív horoszkóp, amelyben rák meg vízöntő meg egyéb random csillagképek helyett a társadalmi rangokat használnánk fel hovatartozásunkat szemléltetendő. Ezek alapján én magamat prolinak sorolnám be értelmiségi aszcendenssel. No, Viola értelmiségi jegyű, értelmiségi aszcendenssel. Remélem, sikerült érzékeltetnem köztünk a különbséget. Ettől függetlenül én életemben először azt éreztem, hogy valaki szerelmes belém. Vagy ha nem is szerelmes, de nagyon kedvel. Viszont a róla szóló bejegyzésemben is említettem, hogy ő saját bevallása szerint is befolyásolva lett. Nem említette kik által és miben, de sanda gyanúm, hogy a magasságunk és a társadalmi státuszunk okozta ezt a nagy szemléletváltást nála, és nem is belülről fakadóan, hanem mások véleményére alapozva.

Hibáztatom magamat is sok mindenben, de teljesen fölösleges itt ezeket felsorolni, mert nagyon nem erről szól ez a bejegyzés-imitáció. Sokkal több kérdés merül fel bennem, mint válasz, ahogyan említettem is. Kezdjük ezzel: mikor említettem én, hogy gyűlölöm a nőket? Igen, a párocskákra gyűlölettel tekintek, de nem azért, mert a nőket utálom. Pusztán irigységgel kevert értetlenség bugyog fel bennem. Mivel jobb az ő faszija, mint én? Miért nem lehet nekem is megélnem azt az érzést, hogy szeret valaki? Ha én mentem volna oda hozzá, miért utasított volna vissza a másodperc töredékén belül akár kimondva, akár kimondatlanul is, de a külsőmre hivatkozva? Jól megnézve én nem is a nőket utálom, hanem inkább a férfiakat.

Ezek mellett. Ha én gyűlölném a nőket, miért akarnék magam mellé egyet? Hogy legyen kivel veszekednem? Vagy itt mi az elképzelés? Nem lenne ez egy feloldhatatlan ellentét, egy logikai bukfenc?

Ha én számonkérem valakin a hibáit vagy a döntéseit, akkor én őt gyűlölöm? Felmerülhet persze most az ellenkérdés, hogy milyen jogon kérek én számon bárkin bármit, de
1) nem rémlik sem büntetőjogi, sem etikai törvény arra vonatkozóan, hogy felelősségre ki vonhat kit,
2) egy idő után elege van az embernek a kilátástalanságból, és már csak egyfajta dühből is rákérdez,
3) szeretné tudni az ember, mit ront el, mert a barkochba igen gyorsan megszűnik szórakoztatónak lenni.

Ténylegesen érdekelne valakinek erre a fogalomra adott magyarázata, mert nem tudom felfogni. Nem gyűlöli itt kb. senki sem a nőket, ez már megint csak egy bicskanyitogató, áldozathibáztató feminista kitaláció, amivel a földön fekvőbe még egy jókorát lehet rúgni. Mert az jó. Meg főleg empatikusnak tűnik tőle a használója.