A számok megérkeztek, és nem biztatóak.

Szóval ez a blogposzt nem okoskodás lesz, nem véleménykifejtés, csupán a puszta számok fognak szerepet játszani. Alább láthatjátok ugyanis azokat a pontokat, amiket a Photofeeler nevű oldalon kaptam.

Aki nem tudná: a Photofeeler egyfajta közösségi oldal, abból a szempontból, hogy a felhasználói hús-vér emberek. A dolguk pofon egyszerű. Csak annyi a teendő, hogy egy másik felhasználó feltölt egy fotót magáról a három kategória valamelyikében (a fényképek lehetnek üzleti, társasági vagy társkeresési jellegűek), a többiek pedig adnak rá egy pontszámot. Alapvetően magára a fotóra, de értelemszerűen az azon szereplő alanyra is. A kategórián belül is három további értékre lehet szavazni - társkeresőre szánt fotók esetén arra lehet voksolni, hogy az illető mennyire tűnik intelligensnek, bizalomgerjesztőnek, és értelemszerűen vonzónak.

Kis háttérsztorit is fűznék a dologhoz. Egy időben szokásom volt több platformon is ismerős és ismeretlen nőknek is elküldeni képeket magamról. Na nem azért, hogy estére vad chatszexbe torkolljon az ismeretség, hanem hogy elmondják, mit lehetne kezdeni velem, hogy a szarból mégiscsak megpróbáljunk várat építeni. Főleg Gyakori Kérdéseken (nem tudok ettől az oldaltól elszakadni gondolatban...) volt csomó tapasztalatom ezzel összefüggésben.

Kezdjük is rögtön az alsó sorban látható két képpel. Fotótechnikailag, bár nem DSLR-rel lőtt, zöld hátteres, profin beállított árnyékos csodák, mégis igényesek. Megválogattam a szöget, a fényeket megvártam és napállás szerint fordultam, beálltam egy (mondanom sem kell, megjátszott) magabiztosságot sugárzó pózba, és kattant 2 kép. Egyikük teljes alakos, a másikon csak az arcom látszik, kicsit alulról lőve. Szintén magabiztosságot jelezve, meg talán kevésbé ronda a pofám rajta. Na és akkor... a GYK-s reakciókkal kezdeném.
-Nincs veled semmi baj! 
-Egy kicsit belövöd legközelebb a hajadat és már teljesen jó is leszel!
-Magabiztosnak és életvidámnak tűnsz. Nem hiszem, hogy csak a külsőd miatt nem találnál senkit, mert azzal az ég adta egy világon semmi gond nincs.

És ehhez hasonló rég bevált klasszikusok. Megjegyzem, a határozott-magabiztos kifejezésem meglepően autentikusra sikerült, mert azt egyébként mindenki kiemelte. Mondom mi a lóhere, akkor hogyhogy nincs senkim, de még csak választ se kapok társkeresőn se, ha ennyire rendben vagyok? És ekkor fedeztem fel a Photofeelert. Bumm. 4.3 és 5.5 pont. Lesújtó. De várj, látom, nem érted! Lefordítom neked! Ha Molnár Krisztián és köztem kellene választania egy nőnek, mert mi vagyunk az utolsó két férfi a bolygón, ő meg az utolsó nő és rajtunk múlik, hogy az emberi fajt fenntartsuk, akkor... nos akkor kihal az emberi faj. Vagy esetleg azt megengedné, hogy mesterségesen megtermékenyítsem. Vagy talán fintorogva, de inkább mégis engem választana. A lényeg: aki ronda, az bármilyen ruhát vesz fel, bármilyen igényes fényképet készít magáról, baszhatja. Max annyit lehet egy jó külső stílussal elérni, hogy nem köpnek le az utcán. Woo-hoo!

Volt egy nő, aki hosszabb választ írt. Ő azt mondta első körben, hogy hagyjam el a szemüveget. Jó, kollegina, és akkor te fogod majd a kezemet, hogy ne taknyoljak el másfél lépés alatt? Nyilván opció lenne a kontaktlencse is, de ebből az egyből nem engedek. A szem egy rettenetesen bizarr szerv egyébként, és bár alapból jó belem van, a hideg kiráz még csak a gondolattól is, hogy én a szememben turkáljak. Nem. Kizárt dolog. Túl is van tárgyalva. Viszont a többi ötlete érdekes volt. Vegyek fel másik inget, vagy még inkább vegyek fel pólót; a háttér legyen érdekesebb; a szakállamat hordjam máshogy, akár teljesen borotválkozzak meg.

A második sor balról első képe Sirokon, hegyekkel a háttérben készült. Viszonylag elegáns inget húztam magamra, megcsináltam rendesen a hajamat, illetve megborotválkoztam. Az eredmény magáért beszél.

Mellette levő képemen autóban ülök. A fények jók, egy deka árnyék nincs rajtam. Retusáltam a képet és néhány kósza szőrszálat beállítottam és a szememmel is variáltam valamit, de már meg nem mondom, mit. Kicsit szúrós tekintettel, de egy furcsa mosollyal meredek a kamera mellé (szigorúan nem belé). Ez az a fotó, amire ránézve még én is elhiszem, hogy amúgy hatalmas önbizalmam és egóm van. És akkor itt utalnék az erről szóló bejegyzésemre - ha ronda vagy, kurvára de hót mindegy, hogy van-e önbizalmad vagy sem, attól még ronda maradsz!

Feltűnhet egyébként sokaknak az is, hogy szinte koppra ugyanolyan pontszámokat kapok minden kategóriában. Ez meglepett engem is. Azt tudtam, hogy bűn ocsmány vagyok, oké, tiszta sor - na de én egy sztereotipikus kockának látszok képeken az ingemmel, a szemüvegemmel és egy enyhe vigyorral. Mi az, ami ennyire nem tesz legalább látszatra bizalomgerjesztővé és intelligenssé? Törtem a fejemet nagyon, NAGYON sokáig. Melyik ingemet kellene akkor felvennem, milyen pózt kellene felvennem? Mígnem aztán rájöttem a húszmillás kérdés megfejtésére - a nők számára az az intelligens és az a bizalomgerjesztő, aki vonzó is.

A valóság kemény, mégis hálás vagyok az oldalnak és felhasználóinak, hogy rádöbbentettek a valóságra. Rengeteg órányi tűnődéstől és variálástól mentettek meg a ruhatáramat és a fodrászom munkáját illetően. Megígértem, hogy nem bölcsességet fogok megosztani ennek a posztnak a végén, de meg kell szegnem ezt: ha bárki azt mondja, hogy frissíts ruhatárat és az arcszőrzetedre vagy a hajadra tesz utalást... az nem jó jel. Főleg, mert tízből tízszer ahogy rákérdeztem, hogy milyen ruhákat és milyen frizurát ajánlana nekem ez a jó szándékú, segítőkész ismeretlen, eltűnt. Azaz hazudok, mert egyszer megkaptam, hogy mindegy, csak találjam meg a stílust, ami nekem tetszik.

Megtaláltam.

Nem segített.