Én nem ezt vettem észre. Nem lehetséges, hogy... ki sem merem mondani, de: nekem már megint hazudtak?

A következő posztom nem valódi blogbejegyzés lesz. Ez csak egy statisztika a 2019-es netes társkeresésemről, amit bizonyos időközönként frissítek majd. Emellett némi infó a blog jövőjéről és egy kis betekintés abba, hogy hogyan zajlik a dagadt élete.

Ebben a bejegyzésben csak érintőlegesen kerül szóba a társkeresés. Mondjuk úgy, fellélegzünk: most egy másik társadalmi problémának ásunk a mélyére. Ami igazából semmivel nagyobb fellélegzés nem lesz, mert továbbra is fojtogatni fog a világ szomorúan valós sportszerűtlensége.

Abban, hogy a jövő jobbat tartogat. De egyre kevésbé megy.

Vagy ne. De inkább ne.

Mivel kimaradt a múlt csütörtöki poszt, egy a tegnapit követő bónusz epizóddal pótolom a hiányt. Ma azt a problémakört vizsgálom meg, amelyik talán leginkább levon párkapcsolati piaci (...) értékemből.

Az álszentség, a szektásság, a polkorrektséggel vegyített gyűlölködés és a magas lóról beszélés éneke.

A mai napon ki lettem tiltva a Gyakori Kérdésekről. Már megint.

Szóval van itt egy félreértés ezzel a két, meglehetősen közeli értelmű jelenséggel kapcsolatosan. Azaz inkább félremagyarázásnak nevezném. Lapozás után minden kiderül!

Gyakorlatilag megőrültem. Kezdek paranoiás lenni, komplexusokat kialakítani, mogorva vagyok, kedvtelen vagyok. Ez nem mindig volt így.